Hisztek abban hogy mindenkinek megvan a lelkitársa?

nem, pusztán matematikai alapon is hülyeség, számold össze a Föld, vagy Magyarország, de akár a saját falud/városod lakosságát és nézd meg milyen arányban vannak benne férfiak és nők, nem 50% lesz az eredmény elhiheted....az egész "lelki társ" és "nagy ő" egy túldimenzionált fantázia, nincs valóságalapja

régen sem létezett "boldog szerelem", ne higgy a romantikus hülyeségeknek, csak megszokták egymást, idővel

sztem ne foglalkozz a nőkkel egy ideig ha igy ki vagy ábrándulva, ugy sem lenne jó vége....arra meg ne halgass hogy "fiatalvagybulizzálcsajozzál", mindenki ezt várja el, de ez csak egy viselkedésforma a sok közül, nincs abban semmi különös ha valaki nő nélküli időszakot akar tartani egy kis ideig, aki ezért hülyének néz az éretlen puhap.csű nyomorék.......a nézőpontod meg majd úgyis változni, idővel....vagy nem, de ez nem von le semmit az emberi értékedből

"túldimenzionált fantázia" - Ennél szebben én se mondhattam volna.

Aki szerint meg "igenis csakazértis" létezik, mert különben nem kerek a világ számára, az ennyi erővel higgyen a húsvéti nyúlban meg a fogtündérben is. Azok is biztos léteznek, ha nagyon hiszünk bennük.

Azért érdemes véggigondolni, hogy mit jelente az, hogy valakinek "lelki társa" van.

Ez ugye azt jelentené, hogy születésekor mindenkivel két dolog történhet: a "sors" (vagy aki ezt a bizniszt intézi) vagy félreteszi egy később születendő ember számára, vagy pedig hozzárendeli egy már megszületett és félretett emberhez (mert ugye a lelki társak nem feltétlenül azonos napon születnek). Már ez is rizikós, mert mi van, ha egy félretett emberhez nem rendel senki lelkitársat mondjuk 5 évig, és ez alatt kihal az emberiség. De mindegy, ez csekély hibának számít.

A lényeg, hogy vagy születésétől fogva, vagy max 3-5 (10? 20? - mennyi maximum kilengés?) éven belül mindenkinek van egy párja a világban. (Hozzáteszem, hogy ebből következik az is, hogy NINCS minden pillanatban ténylegesen létező lelkitárs, hiszen 5 év korkülönbség esetén 5 évig nincs is a Földön lelkitársa az egyik félnek. És felhívom a figyelmet arra, hogy hiába van egy 18 évesnek lelkitársa, ha az illető még csak 13...)

Tehát ez a dolog egy részről feltételez valami eddig ismeretlen fizikai kapcsolatot közöttük, különben hogyan alakulnának ki azok az érzelmi kötődések, amik a majdani egymásba szeretést segítik? Például hogy mindketten ugyanazt a focicsapatot szeretik, vagy ilyesmi. Ekkor a sors általi hozzárendelésnek felül kell írnia minden nevelési törekvést, vagyis annak ellenére kell az X focicsapatot szeretnie, hogy az apja Y drukker. És ez ugye minden emberre igaz (hisz jelen feltételezésünkben mindenkinek van lelki társa), azaz mindenki a neveléstől függetlenül fejlődik a "sors" keze által, kizárólag a lelki társ igényeivel összhangban. Ugye érezhető, hogy ez a feltevés mennyire nem tartható?

Szerintem sokkal célszerűbb lenne azt feltételezni munkahipotézisként, hogy inkább lelki társ csoportok vannak, melyek tagjai közül bárki képes megtalálni bárkit. Ekkor viszont megdől az egy ember - egy lelkitárs elmélet, azaz elképzelhető, hogy valaki később is talál magához illő személyt.

Meg aztán ha már ilyen csoportokról beszélünk, akkor érdemes megfontolni, hogy ezen csoportok mérete esetleg eltérő. Ha van egy nagy lekitárs-csoport, akkor annak két véletlenszerűen kiválasztott tagja sokkal könnyebben megtalálja egymást, mint egy kicsi csoport esetén.

És így jutunk el ahhoz a kérdéshez, hogy létezik-e bármilyen természeti törvény, ami előírja, hogy egy csoport hány tagú lehet. Nem. Tehát elvileg lehet sok-sok egytagú "csoport" is, akiknek eleve nincs is párjuk a világban.

És akkor kanyarodjunk vissza az alap kérdéshez: van-e mindenkinek lelkitársa. Valószínűleg, még ha létezik is olyan hogy lelkitárs, nem jut mindenkinek. És még ha jut is, nem biztos, hogy megtalálja.