Hogyan tehetném jóvá a történteket?

A sulinkban van egy 30 éves informatikus, aki 'kicsit' zárkózott. A barátnőimmel kicsit belebolondultunk, legalábbis én igen és szünetekben amikor találkoztunk Vele mindig vihorásztunk valamin, vagy röhögcséltünk és valószinüleg félreértette.Aztán kifejezetten azért kezdtünk az egik folyósón sétálgatni, h összefussunk Vele, de amikor láttuk, akkor mindig röhögnünk kellett, és hát ez elég zavarbaejtő helyzet volt mind2őnk részéről. Ezt már kábé fél éve csináljuk csak úgy poénból. De Ő soha nem vigyorgott vissza, mindig közömbös volt és csak az orra alatt mormogott. Elég hüjén éreztem magam, látszott rajta, h rohadtul zavarban van és valószínüleg utál minket. Megsajnáltam és mondtam a többieknek (barátnőimnek) h be kellene fejezni a 'zaklatását', ami hát nem csak abból állt, h a folyósón szembe járkáltunk vele... (ha vki kiváncsi lenne, elmondom, de az egy kicsit hosszú lenne most itt). Ugyhogy most figyelek/figyelünk rá, h Ő ne lásson minket és talán normálisabb lesz a jövőben a 'viszony' ha rájön h leszálltunk róla. Múltkor a boltba igyekeztünk a barátnőmmel és Ő ott cigizett a bolt előtt. Épp jött vissza és a barátnőmmel igyekeztünk nem nevetni és nem ránézni, meg ilyenek, tök normálisan viselkedtünk, beszélgettünk. De a szemem sarkából persze néztem és lázzam, h Ő egyenesen visszafelé tartott a járda felé aol mi voltunk és mi akaratlanul úgy mentünk el mellette, h tettünk egy hatalmas kanyart, h meglegyen a 10 m-es távolság (elég hüjén nézhetett ki). Erre ő megint mormogott vmit az orra alatt, ennyi.Aztán kedden sétálgattunk szünetben és Ő pont akkor jött be a suliba és közvetlenül Mellette kelett elmennünk. Eddig nem nagyon köszöntem/köszöntünk Neki, mert soha nem köszönt vissza, de most nagy pofátlanság lett volna nem köszönni Nekei. Teljesen nyugodtan, komoly hangnemmel odaköszöntem neki (a barátnőm nem szólt egy kukkot sem XD), de megint csak mormogott... és a szemeit is mindig lesüti. Amúgy én eddig soha nem mertem a szemébe nézni. Miért csinálja ezt ? Valyon mit gondolhat rólunk és hogyan tehetnénk jóvá a 'történteket' ?