Római katolikus pappal egymásba szeretni? (Dúrva eset)

Egyszer kettesben voltunk a parókián, mert segítettem neki valamiben.

Nem tudom miért tette, de teljesen zavarba hozott, amikor megfogta a kezemet és mélyen nézett a szemembe, én zavarba jöttem és odébb léptem. Nagyon azt éreztem, szívem szerint megcsókolna és sajnos kölcsönös volt az érzés.

Te milyen helyesírásról beszélsz? Mi a problémád az írásommal?

Arról nem is beszélve, hogy úgy beszélsz a papokról, mintha nem is emberek lennének. Nehéz elképzelni, hogy vannak érzéseik. Jesszus, komolyan nevetséges.

Nem vagyok egy szent fazék azért, mert eljárok templomba és segítek az egyháznak, világos? Arról nem tehetek, hogy megszerettem egy embert. Mint írtam soha nem csábítanám el, nem engedné a lelkiismeretem. Csupán arról van szó, hogy a véleményeteket kérdeztem, hogy mit tennétek a helyemben?

Ne menjek többé a közelébe?

Örülök egyébként, hogy neked ez kamu téma, de nekem nem az, szeretném ha mások megírnák a véleményüket.

Elismerem, a durvát valóban helytelenül írtam, de a másiknál csak kimaradt egy betű. Nagy vétek. :)

Nem szándékosan csinálom, magad is gondolhatod. Azt hiszed, nem szenvedés, hogy tudom SOHA nem lehet az enyém. De nincs erőm nem menni, mert nem bírom, hogy ne lássam.

Gondoltam rá egyébként, hogy egyszer megkérem üljön le vele beszélgetni, mintha gyóntatna. Elmondom neki, hogy olyan embert szeretek, akit soha ne lenne szabad. Majd nem megyek többet felé. De így legalább megértené. Ha csak elmennék, mit gondolna?

Azt mondd már el nekem, hogy miért kell ahhoz falusi lánynak lenni, hogy egy papba szeress bele?

A városi embereknek nincsenek érzéseik? :) :)