Már olyan régen voltam szerelmes, hogy azt sem tudom, hogy milyen érzés? Hosszú, bocs!

Voltam már szerelmes, de az nem volt ehhez hasonlítható és régen is volt.

Szóval, adva van egy fiú és egy lány. Pár hónapja ismerkedtem meg vele, az élet úgy hozta, hogy találkoznunk kellett. (néha összefutunk munka közben)

Egyáltalán nem az esetem, nem tetszik, alig tudunk közös témát találni, hogy arra a kis időre, amíg egymásra vagyunk kényszerítve,hogy ne kínos csöndben teljen. Néha azért sikerül csipkelődnünk, de mire belemelegedünk (heves hülyülés) valamiért mindig hirtelen abba marad. És jön a kínos csend.

Én jól érzem magam a társaságában. Nyugodt, természetes vagyok, önmagam tudok lenni, érzem, hogy nem kell semmilyen elvárásnak megfelelnem. Sosem éreztem semmi bizsergést, nincs az a tipikus - hú szikrák - szitu. Egyszerűen csak jó vele. Nincs köztünk testi kapcsolat, még csak egy véletlen érintés sem volt. Nem sokat nézünk egymásra, mert ő mindig elfordul, ha találkozik a tekintetünk. Elég karakán személyiségek vagyunk mind a ketten, néha van egy kis összezörrenés, bunkózás. De igazából nem tudok rá haragudni.

Amikor elválunk egymástól valami üresség támad bennem. Talán hiányzik. Vagy nem is tudom. Konkrét érzéseim nincsenek - üresség, semmi - az amit érzek, de nem tudom kiverni a fejemből. A női fél. (a korunk nem lényeg)

Szerelmes vagyok?

Komoly válaszokat, ha kérhetnék. Köszi.