Normális az ha egy 19 éves lánnyal ugy bánnak a szülei mint egy max 14 évessel, megtiltják hogy találkozgasson a pasijával, stb?

Szia!

Nálam is ugyanez VOLT a helyzet. 19 vagyok, van egy barátom, akivel már egy évvel ezelőtt jártam(most újra). Amíg vele voltam sosem engedtek sehova, nem marahattam nála sokáig, vagy éppen ő nálam. Egyszer egy szilvesztert itthon töltöttem vele, szüleim odavoltak bulizni, mi meg elaludtunk. Szüleim hazaértek 3 körül, és ENGEM keltettek fel, hogy keltsem fel a párom, hogy tűzzön haza. Na az azért durva volt. Tényleg csak elaludtunk egy filmen, és amint hazaértek szülők, egyből elpaterolták.

Most újra kibékültem vele, és rájöttem, hogy ha igenis akarok valamit, azt el tudom érni. Nem szeretek veszekedni, kerülöm a konfliktusokat, és a magyarázkodásokat. Mégis eléjük álltam, elmondtam nekik mit szeretnék, hogy döntöttem, és arra kértem őket, hogy egyszerűen fogadják el, hogy Őt választottam. Nem kell megérteni, csak ne piszkáljanak vele folyton. A barátom sem egy nagy gazdag família leszármazottja, nem túl okos, mégis hatalmas szíve van. Csak hát hol látják ezt a szülők?

Állj ki magadért, ha más nem a barátodért! Ne titkolózzatok, mert abból csak a baj lesz. Tapasztalatból mondom. Sok sikert! ;)

Utolsó vagyok. Mintha csak a saját helyzetemet írtad volna le(kivéve a nálad még nem volt a barátod részt :))!

Az én szüleim sem fogadják el barátom szüeit, a családja széthullot, alig van valamilyük.

De, elő szoktak hozakodni vele, de nem olyan durván mint régen. Megértették, hogy TUDOM mit csinálok, és hogy kivel akarok lenni. Nem vagyok már 14 éves, tudatosan cselekszem, belegondolok a dolgok igazi valójába, átlátom a helyzetet.

Ma már ott tartok, hogy egy csapattal elmegyek a Balatont körbetekerni, és jön velem a párom is! Szüleim semmit nem szóltak hozzá, mert tudják, hogy TUDOM mit csinálok. Próbáld meg valahogy értésükre adni, hogy nem ŐK fognak a pároddal és az Ő gondjaival élni, hanem TE! Ha neked ez a jó, akkor igenis elfogadhatják, hogy már nem vagy kislány, tudsz dönteni a saját sorsodról. Nem tarthatnak örökre "kalitkában". Ha te boldog vagy vele, akkor miért ne lehetnél vele? Ezt kellene megértetni velük.

Komolyan nem értem azokat, akik most itt nyavalyognak, hogy "jaj, ne legyél nyámnyila, állj ki magadért".

Ezt mondjuk én is megkaptam, csak sajna mondani könnyebb, mint megtenni.

Egyébként nálami s hasonló a helyzet, párom volt már nálunk párszor, de olyankor anyám úgy viselkedett, mint valami sárkány, kritizált, beszólogatott, sértő megjegyzéseket tett, égetett ésatöbbi. Mondjuk sajnos barátaimmal is ugyanezt teszi, szóval szó szerint nem jön senki hozzánk, mert ismerik anyámat.

És az a legrosszabb, hogy ő mindezt úgy csinálja, hogy én/mi ne vághassunk vissza. Ha megtesszük, egyből csetepaté van és büntetés, mintha amit csinál, nem lenne már eleve az, a semmiért.

És nálam még nehezítő körülmény az is, hogy egyke lány vagyok:D

"Mégis eléjük álltam, elmondtam nekik mit szeretnék, hogy döntöttem, és arra kértem őket, hogy egyszerűen fogadják el, hogy Őt választottam."

:) Ezt én is megtettem egyszer. A válasz elég kemény volt, nem szívesen emlékszem rá. Áldás, ha szigorúak a szülők, de egyben átok is:(

20/L