Mit tennétek a helyemben?

Én 22, ő 19. A barátjáról inkább nem beszélnék, biztos szereti, de rég nem igaz szerelemről van szó szerintem, ahogy mesélték eléggé érdekes a gyerek, és nem hinném, hogy ő szívből szereti a lányt, én úgy látom szegénykémen, hogy nem teljesen boldog. Egyébként igen, egyszer élünk(de örökké;)), viszont nekem erkölcsi aggályaim vannak ezzel a tervel szemben. Nem vagyok egoista, nem azért mondom, de tényleg annyira hasonlítunk, hogy valószínűleg nem lenne elutasító, ha megcsókolnám. Viszont nekem ez egyszerűen nem pálya, nekem addig nem kell senki, amíg van pasija, ha szakítanak akkor talán, végül is miért ne? :) Így viszont nem. Egyébként ha nem lenne senkije, akkor már pénteken lekaptam volna. :) Nem vagyok éppen félős, férfi vagyok. :) Az a probléma, hogy nincs semmi tisztességes, és ésszerű megoldás...bár szerelemben talán nincs is olyan, de én szeretném valahogy máshogy megoldani, úgy hogy mellette azért a lelkiismeretem is tiszta legyen. Azon gondolkodom, hogy lehet jobb lenne nem beszélni vele, és törölni mindenhonnan, viszont akkor egyértelmű lesz mindenkinek a dolog, és "szívatni" fognak. Illetve nem is akarom megbántani. Valahogy átkellene a szívem nevelni arra, hogy ő csak egy ember, és nem nő.

Egyébként jár az ingyen nyali, pü-ben lehet igényelni. :D:D(viccelek :):D)

:D Az, mert nem látom akkor legalább a gyönyörű szemét, és mosolyát...................... :):):) wááááá....

Egyébként nem kell netes kapcsolat, se távkapcsolat, se semmilyen kapcsolat. Úgy sem fogunk egymáshoz közelebb lakni soha, elakarom valahogy felejteni, vagy kiírni a szívemből, mint NŐT.

01:20: :D Megölni magam miért ütközik az erkölccsel? :D Egyébként már próbáltam párszor, mindig túléltem, szóval nem pálya, még valami dolgom lehet itt. :)

Viszont ez amit írtál...nem rossz ötlet, de tényleg. Nem hiszem, hogy annyira hatalmas már a láw, hisz még facebookon sincs kapcsolatba, se semmi. Ha szeretné szívből a srác, akkor egy ilyen nőt reklámozna, hogy a barátnője. Köszönöm szépen! :)