Imádom, és úgy érzem, habár csak barátok vagyunk, lehet kölcsönös, de a "talánnál" tovább nem jutottunk még. Akadály a távolság,180 km. Mégis mit csináljak?

Lemondani nem fogok róla, ez biztos. Megoldott a találkozás persze, de nem olyan gyakran, mint kellene neki, hogy a "talánon" kívül esetleg mást is mondjon (havonta 1x-2x, ennél több kellene egy kapcsolathoz; a barátságnak ötéves múltja van)... Költözni most teljesen lehetetlen. Ötlet? Tudom, hogy le kéne mondanom róla, de képtelen vagyok. Emellett még mindenféle nembeli akadályok is vannak, konkrétan ő is nő, és azt hiszem, megijedt attól, hogy talán mást érez... (Először megijedtem én is, de volt már pár évem rá, hogy megszokjam.) A talán az már sokkal több, mint a nem, és egyszer mondta, hogy úgy érzi, szívesen lenne a barátnőm... Nos?