A férfiak többsége miért szere bunyózni akár ők nélkül is?

Nézd meg a harcosok klubját, sokat megmagyaráz :)

Egyébként biológiai ösztön a virtus, ami mostanra a legszánalmasabb szintre süllyedt. Általában nem kerül bunyóra a sor, csak szájkaratéra. Én alapvetően a békés megoldások híve voltam mindig, abszolút vitában szeretem lejátszani az ilyen konfliktusokat, mégis sokszor megtalál a balhé, mégsem verekedtem tizenéves korom óta. Hogy miért? Mert a 21. szd férfijának többségében már csak verbálisan van meg a keménykedés (ami nem baj, de így akkor már minek???); a kedvencem a sértődve ordibálós "GYERE KI! NE UGASSÁL, GYERE KI!", amibe csak egy esetben csúszik be a hiba: amikor szép nyugodtan, tényleg kimégy vele, mert erre nem számít. Na ilyenkor szoktuk egymást szépen meghívni egy sörre, majd kb megbeszélni, hogy mennyire jó, hogy mi találtunk egymásra, mert, ha mondjuk az, vagy az a puhap*cs jött volna, még véletlen megölte volna... Na EZ sokkal szánalmasabb, mint bunyózni...

Szerintem a többség nem szeret bunyózni, legalábbis normális férfiak között.

A cigányoknál szokás ok nélkül belekötni még az élő fába is.