Túl élénk a fantáziám, vagy jogosan félek (hosszú sztori)?

12 éves lány vagyok, szal lehet hogy csak bemesélem magamnak...

Szal kezdjük ott hogy szép, nagy ablakom van a szobám (galériám) előtt. A függönyöm meg eléggé átlátszó.

Egyik este levetkőztem, (mert ugye nem ruhára vesszük fel a pizsamát) és én, khmm... eléggé korán érő vagyok, magyarul elöl nem vagyok valami deszka :)

Még csak felül vetkőztem le, mikor valamiért kinéztem, és látom, hogy a házunk előtti buszmegállóban egy kéksapkás fickó BÁMUL! nem csak óh, pardon, hölgyem, véletlenül odanéztem! hanem szépen rákönyökölt az oszlopra, vagy mi a fene, és nézett egyfolytában. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt, és nem tudott belátni, a vaksötétben kitapogattam a cuccokat (mert nincs olyan hely ahol el tudnék bújni az öltözködés erejéig), felvettem a pizsimet és irány le! Lent még megnéztem, még mindig bámul-e, és továbbra is ugyanabban a pozícióban figyelte az ablakomat rendületlenül. Szépen bemutattam neki, és szóltam anyukámnak, de egyenlőre csak azt mondta, hogy kapok egy sötétebb függönyt. Na, majd szólok neki megint...

Ma pedig apukám ment dolgozni (délutános) és amikor kimentem az ablakhoz, a fickó megint ott állt, és könyökölt az oszlopra. "Na mindegy, lessél csak, most úgyse látsz semmi különöst!" gondoltam, és integettem apukámnak, aki épp a buszt várta. Erre kéksapkájú barátunk visszaintegetett... Küldtem egy SMS-t apának, hogy az a kéksapis fickó bámulni szokott, utóirat: felrúghatom?

Na, és most pedig ezt a hossssszú sztorit írom...