Szakítottam egy sráccal, aki iránt nem is tudom mit éreztem. Most újra beszélgetünk, mit tegyek?

Jártam egy sráccal két hónapot. Nem mondom, hogy szerelmes voltam bele, mert fogalmam sincs mi az a szerelem. Azt tudom, hogy minden pillanatot kihasználtam, hogy beszéljünk, minden percem vele akartam volna tölteni. De én szörnyen félek mindenféle testi kapcsolattól, viszont nagyon tüzes vagyok. Érthetőbben. Egy eldugott helyen átkarolt hátulról, csókolgatta a nyakam, és simogatta a mellem (téli kabát volt rajtam), és én majdnem elélveztem ettől (tudom, hogy furcsa, de ő az első srác, aki továbbment egy puszinál, és 19 vagyok, és sok vágy felgyűlt már bennem), de szörnyen szégyellem magam emiatt. A testem szerette volna, és én is valahol, ha továbbjutunk, legalább a pettingig, és a srác is nagyon kívánt, de én félek magától az élvezettől. Nem tudom, hogy miért, de olyan érzésem van, mintha bűn lenne, ezért kidobtam elég ridegen a srácot, nehogy tovább kelljen lépnem, és ne szégyenüljek meg előtte. Az utóbbi időben újra beszélgetünk msn-en. Szóba került, hogy miért mentünk szét, és azt mondja, hogy sajnálja, hogy így történt, mert ő tervezett már velem, de hát ez van. Nem tudunk mit tenni, ez van, így jártunk. Én újra szeretném kezdeni. DE az alapprobléma még mindig megvan. Képtelen vagyok arra, hogy lefeküdjek vele vagy bárkivel bármikor. Ő túl jó hozzám. Nem vagyok én csúnya, de teljesen tapasztalatlan, ő viszont nagyon is tapasztalt. És nem merem kimutatni az érzéseimet, vagyis azt, hogy élvezem, el sem tudom képzelni, hogyha orgazmusom lesz, mit csinálok. (Szerintem párnát szorítok a fejemre, hogy ne lássa.) Van értelme így "visszakönyörögni" magam?

Mit tegyek? Annyira utálom magam, amiért ellöktem magamtól őt, de akkor jó döntésnek tűnt, egyszerűbb volt, mint levenni a pulcsim előtte. Annyira hiányzik azóta. Állandóan rajta jár az eszem, hogy milyen lenne, ha együtt lennénk.

Bármilyen tanács?