20 évesen félek a párkapcsolatoktól. Hogy küzdjem ezt le?

kérdésben a válasz. ha nem hagysz senkit közeledni, akkor senki nem fog közeledni.

hibát mindenkiben fogsz találni. a rózsaszín szivárványos álmokat a tökéletes szőke hercegről el kell felejteni. minden kapcsolat gyakorlatilag egy kompromisszumkötés-extrákkal. látatlanba mondom, te sem vagy tökéletes (ahogy senki) szóval másoktól sem várhatod el ezt.

szóval ha közeledik valaki, és mondjuk nem százhúszkilós mexikói sorozatgyilkos, legalább egy esélyt adj neki hogy bizonyítson. persze a csalódás lehetősége mindig benne van a pakliban, de azon keresztül tanul az ember.

Én ugyan így voltam 17éves korom végén. De úgy álltam hozzá, hogy kell a tapasztalat, és mertem. Meg lett az eredménye :) A barátnőm se azt nem vette észre hogy vele csókolóztam először komolyabban, és mivel valamilyen szinten érett voltam már a kapcsolattal se volt gond, persze sokat tanultam tőle, mindig tanulunk vmit.

Én jártam régebben pszichológushoz, egyszerű és működő tanácsot adott: Mondogasd magadnak lefekvés előtt, meg mielőtt kikelsz az ágyból reggel, ilyen rövid, tömör mondatokat: Nem félek! Menni fog! Akarom! stb.

Senki sem tökéletes, mindenkiben vannak kis hibák, ezeket el fogja nyomni a partnered jó tulajdonságai - jobb esetben :)

én látásból ismerek egy csajt akit a haverom személyesen is ismer. kedves, aranyos lány, okos, rendes stb.. szóval teljesen oké. ezen felül gyönyörű! de az a nagyon-nagyon szép lány! és neki sem volt még barátja! szóval elhiszem, hogy van ilyen, csak hát ritka.

de, hogy a kérdésre is válaszoljak. ha folyton elutasítod aki közeledik akkor sose lesz barátod és tapasztalatod se. azzal egyet értek, hogy jól meg kell szűrni kivel állsz szóba, de azért biztosan akadna rendes jelentkező is. a lényeg, hogy ne keresd egyből a hibát, mert úgyis fogsz találni, mindenkiben! hitegetni sem kell senkit, de ha egyszer elmész vele sétálni vagy moziba vagy valami akkor kiderül, hogy van-e kémia és hogy megtaláljátok-e a közös hangot.