Reménytelen szerelem?

21 éves lány vagyok, fél éve őrületesen szerelmes egy 30 éves srácba. Neki viszont, több, mint 7 éve barátnője van. Együtt laknak, de sem eljegyzés, sem esküvő, gyerek nincs tervben. Tudom, teljesen reménytelen. Nem ismerem a lányt, csak látásból, de tök olyan érzésem van, hogy ők már maximálisan egyek, összetartoznak, kiegészítik egymást, sosem fognak külön válni. Semmi esélyem, soha. A srác egyébként nagyon aranyos. Én pedig őrülten szerelmes! Fél éve minden éjjel sírok, ha egyedül vagyok, akkor nappal is. Az a tipikus üvöltős, fulladozós, rázkódó sírórohamok, görcsök. Néha már-már elfogynak a könnyeim, de az inger folyamatosan meg van. Borzasztóan viselem, nem tudom, meddig bírom még, napról napra egy kicsit meghalok. Egyre nagyobb ez a szó szerint fizikai fájdalom, ami belül szinte széttép. Elviselhetetlen, legszívesebben kiszakítanám a szívem-lelkem. Volt, hogy egy hétig nem ettem, viszont cserébe nyomtam magamba az alkoholt. Volt olyan is, hogy bántani akartam magam, rengetegszer. Nem jutottam messzire, mindig megálltam ott, hogy borotvával szándékosan felvágtam a bőröm. Nem az ereimnél, csak simán a karom felső részén, vagy a lábamon, combomon. Ezeknek meg is maradt a nyoma, halvány fehér csíkokban. Jól esett, mert bűnösnek éreztem magam. Félreértés ne essék, nem akarom megölni magam, csak jól esett, hogy fáj valami más, ami nem a szívem. Imádom őt. Imádom, ugyanakkor utálom is, amiért nem szeret, és amiért ilyen nagy mértékű fájdalmat okoz. Vicces, pedig nem is tudja, hogy egy ártatlan mosoly vagy egy kedves szó milyen mélyen hasít a szívembe. Előtte, mások előtt tartom magam, mosolygok, jókedvű vagyok, de ahogy egyedül leszek, zokogni kezdek. Egyre csak gyülemlik bennem a mérhetetlen fájdalom, nem tudom, hogy meddig lehet ezt fokozni, és mi lesz, ha betelik a pohár. Mérhetetlen nagy ürességet érzek, ha nincs a közelemben, unalmat, szürkeséget, hasztalanságot, feleslegesnek érzem magam, az életet. Mit tehetnék? A majd az idő megoldja válaszokkal nem tudok mit kezdeni, több, mint 6 hónapja megy ez... nem hogy javulna, egyre rosszabbodik csak. Kérlek, írjatok valamit, szükségem van rá. Tisztelettel kérek minden kedves ezt olvasót, hogy legyetek szívesek nem bántani, leszánalmasozni, van így is elég bajom, fájdalmam. Akkor inkább válasz nélkül hagyd el a kérést. Tényleg, ezt most egy elesett, elfáradt, kétségbeesett lány kéri, aki irdatlan mennyiségű, egyre növekvő fájdalmat hordoz magában. Nagyon köszönöm előre is minden egyes választ!