Normális dolog, hogy én nem tudok senkibe beleszeretni úgy, hogy nem vagy alig ismerem?

Gondolok itt többek között a szerelem első látásra kérdésre, illetve, hogy ha valakibe szerelmes vagy, akkor bármilyen hibáját el tudod nézni. De én nem leszek senkibe szerelmes ismeretlenül. Persze, ha meglátok valakit, van valami vonzalom, érdekel, hogy milyen ember lehet, de amíg nem tudok róla jó pár dolgot, addig nem tudom azt mondani, hogy szeretem. Mert én abba szeretek bele, hogy kedves, intelligens, figyelmes, nem olyan az életmódja, amit én nem tudnék tolerálni. Soha nem tudnék például összejönni olyan emberrel, aki nem tiszteli a nőket, de ezek ránézésre nem derül ki. Az ember nem tudhatja még egy rövid beszélgetés után, hogyan gondolkodik a másik. Engem pedig éppen ez vonz a másikban, hogy milyen belülről. Más is van ezzel így, vagy csak én vagyok ilyen furcsa. Mert hallom sokszor másoktól, hogy teljesen beleszerettem a másikba úgy, hogy még csak pár szót váltott vele. De akkor kibe szeretett bele? Mi van ha a másik drogozik, lop, vagy egyszerűen egy utolsó aljas ember? Vagy lehet, hogy a tapasztalatlanságomból adódik ez a fajta felfogás mód? Eddig egy fiúba szerettem bele, de Őt mindennél jobban imádom. De nála is el kellett telnie valamennyi időnek, látnom kellett, hogyan gondolkodik, milyen az értékrendje ahhoz, hogy azt mondhassam szeretem. Vélemények? Sokat kell még megtapasztalnom az életből, hogy normális ember legyek, aki pár perc után szerelemre lobban, vagy jó ez így is? 19/L

Előre is köszönöm a válaszokat!