Ti igazából is magabiztosak vagytok?

Ha nem is úgy, hogy odaállok...Figyelj he! Szeretlek!...hanem inkább elkezdek felé közeledni, utalgatni arra, hogy tetszik.

Én mondjuk a párommal mikor elkezdtünk beszélgetni egyből mondtam neki, hogy bejön :) ..Ennek ő is örült és ő is mondta, hogy én is bejövök neki :D

FIgyelj, állj úgy hozzá, hogy mit veszíthetsz?

Ha nem lépsz oda hozzá, és nem mondod meg neki, valószínűleg soha az életben nem jön össze.

A legrosszabb eset az, hogy visszautasít. Ekkor ott vagy, mintha nem léptél volna oda, annyi előnnyel, hogy tudod, hogy az a vonat elment (bár lehet úgy is visszautasítani, hogy az jobb, mint egy igen :) )

Ha meg összejött, akkor nyert ügyed van.

Tehát tényleg ezt kell tenned :D

És igen, volt lány, akihez odamentem. Nem ismeretlenül, és gyűjtögettem a bátorságomat egy ideig, de odamentem :D

Nem biztos hogy ezt magabiztosságnak hívják. Én lány vagyok ( 23 ). Mindig amikor megtetszett egy fiú de úgy érzékeltem h ezt ő magától nem fogja érzékelni, valahogy a tudtára adtam hogy én kezdenék vele valamit. Hogy féltem-e a visszautasítástól? Persze! De mindig a következőre gondoltam: ha megpróbálom akkor megtudom, lehet-e esélyem. Ha lehet, szuper. Ha nem, akkor örülök h kiderült és nem vesztegetem az időmet olyan ember utáni epekedésre akivel nem lehet több, viszont lesz időm és energiám a következő alkalomkor meglátni azt akivel viszont lehet és össze is jön.

Csak egy példa: egyetem alatt tetszett egy srác, a könyvtárban volt ruhatáros, odaadtam neki a számom és kértem hívjon fel, megtette, kedves srác volt és nagyon tapintatosan közölte h van barátnője, jól esett h elmondta. Nem mindig olyan rossz élmény a visszautasítás. ;)

Mindent fogadj fenntartással, amit itt olvasol, mert a legtöbben akkor is tanácsot adnak, amikor semmi hozzáértésük az adott témához.

Lefogadom, hogy az általad említett hozzászólók negyede sem meri azt tenni, amit tanácsol, csak ugye másnak osztani az észt nagyon könnyű.

Pont azért annyira izgalmas a randizás, párkeresés, mert benne van annak a lehetősége, hogy elküldenek, nemet mondanak. Ha magabiztossággal mindenkinél el lehetne érni mindent, akkor az egész unalmassá válna, jelentőségét vesztené. Így viszont fogalmad sincs, hogy mi fog történni. Sokszor a félelem alaptalan, máskor pedig nem. Néha megsebzik az egónk, míg máskor nagyon kellemesen csalódunk, és egy szép szakasza kezdődik az életünknek.

Nem kell szégyenkezni amiatt ha nem mersz odamenni, mert egyáltalán nem könnyű. Sőt, ha az elején nem mész oda és rájössz, hogy így csak elszalasztod a lehetőségeket olyan okok és félelmek miatt, amik talán csak a fejedben léteznek, akkor egyszer csak begurulsz és azért is odamész, lesz ami lesz.