Hogy viseli az a személy az egyedüllétet, akinek húszon túl még nem volt párkapcsolata?

Jól. Nem ekörül forog minden gondolatom, így jól viselem. Persze vágyom már arra, hogy akár csak magamhoz ölelhessek egy lányt, de nem stresszelek rajta.

22/f

-egyik unokatesóm: kockul egész nap (filmek fps játékok)

-másik: ő is kockul de legalább tesz érte hogy legyen csaja

-3. a legidősebb már mindjárt 30 ő tanácstalan, várja a sült galambot ami sosem fog megérkezni

-én: Mindent beleadok hogy legyen. (külsőm majdnem tökéletes, már csak gyúrni kéne rá még többet, meg hízni, mással van nálam a gond)

F18

Most rosszul viselem mert beleszerettem egy lányba akit nem érdeklek. Nem szokatlan ez, eddig minden lány elutasított de reméltem hogy valaki megtöri a sort.

Egyébként nem idegesít a dolog. Van amivel le tudom kötni magam. Azt nem mondanám hogy hiányzik a párkapcsolat mert ami még nem volt az nem tud hiányozni, inkább csak jó lenne ha lenne.

25 évesen lett az első kapcsolatom. Túl sovány és alacsony voltam, emiatt tele voltam komplexussal, mert sokkal fiatalabbnak néztem ki a koromnál, lényegében egy kiskamasz testével kellett élnem. Ma 40 vagyok, normális élettel, családdal. Az első szülés után sokkal nőiesebbé váltam.

25 évesen nagyon bántott, mert azt hittem, hogy csak a pedofilokat fogom érdekelni. Ma azt mondom, felesleges volt az aggodalom.