Miért érzem magam rosszul, ha egy fiú meghív valamire?

nem vagy még felkészülve a párkapcsolatra én azt mondom.

velem ugyanígy van, bár nem mai gyerek vagyok :)

Cseppet sem az. Esetleg attól rettegsz, hogy anyagiasnak néznek (manapság ez divatos téma).

Ha olykor-olykor te is meghívod őt valamire, abszolút semmi okod rosszul érezni magad.

Szerintem ez nem felkészültség kérdése. Inkább neveltetés.

Nem beteges, és kicsit nem is normális, de nincs ezzel semmi gond. Tanulj meg elfogadni:) És sokkal jobban fogod érezni magad. Én is hasonlóképen vagyok, csak annyi különbséggel, hogy barátaimtól nem szeretek elfogadni...:) Adni viszont igen.

25F

Mostanság a társadalom is igyekszik azt a képet belesulykolni az emberekbe, hogy a nőknek is "erősnek" és "függetlennek" kell lenniük. És ezt rombolhatja, ha a srác fizet.

Ilyenkor jön a jó öreg alkalmazkodás: te megengeded, hogy néha fizessen, és alkalomadtán visszahívod, amit neki kötelessége elfogadni. Így kvittek vagytok :)

5. Nem kell ehhez társadalmi sulykolás. Én megértem. Néhány kivételtől eltekintve "eddig" az ment, hogy a nőt meghívják, "kitartják", mert a nő gyenge, "gyámoltalan", nem "tudná" ellátni magát, és amúgy is legfőbb szempont számára, mennyi pénze van a pasinak.

Ha egy nő keres, és önálló (jelzem- mi a rossz ebben? miért kellene ezt a nőkbe sulykolni? az a "természetes", ha önállótlanok?), akkor néha felsejlik benne ez a kép, és rosszul érinti, ha fentivel azonosítják.

Én is a közös fizetés híve vagyok, vagy mindenki fizesse a sajátját, úgy tiszta. Esetleg kölcsönösen meghívni egymást. Kölcsönösen ajándékozni. Szeretek kapni, adni is, mindig viszonozni szoktam. :)

Ha kedvesen meghív valamire, és nem él vissza, nem dicsekszik vele (mondjuk, hogy ezért csíped) azért el lehet fogadni.

Én is el szoktam néha. Talán épp azért, mert jól állok anyagilag, senki sem feltételezné, hogy "rászorulok" arra, hogy vacsorázni hívjanak. :) (= egy férfi pénzére)