Aki tud, segítsen nekem. Érdekelnének személyes tapasztalatok, tanácsok. (? )

Egy 16 éves lány vagyok. Vannak barátaim, akikre bármikor számíthatok, mégis nagyon gyakran egyedül érzem magam. Nincs semmi önbizalmam, mindig van valami kivetnivalóm a külsőmmel kapcsolatban. Gyakran szorongok, alig várom, hogy hazaérjek a suliból, mert itthon nem lát senki. Még nem volt barátom. Ha volt aki érdeklődött irántam mindegyiküket elutasítottam, nem akartam elhinni, hogy nekik tényleg én kellenék, mikor annyival szebb lányok is vannak a környezetemben. Eddig 2 nagyobb csalódás ért. Mindkettő srácba fülig belezúgtam, de az egyik csak barátként tekintett rám, a másik meg nagyon csúnyán átvert, amit még azóta is próbálok kiheverni. Kevesebbnek érzem magam másoknál, kb. mindenkinél, mintha én nem érnék semmit, másokhoz hasonlítom magam. Ha valaki mellett nincs önbizalmam (kb. mindenkivel szemben) úgy érzem ő többet ér, akkor nem is vagyok képes vele normális elbeszélgetni, magamat adni, mert mindenáron meg akarok felelni, jó benyomást tenni rá. Túlságosan adok mások véleményére, ha valaki rosszat mond, lehet egy ismeretlen is akkor is képes vagyok rosszul érezni magam, miközben tudom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Nem tudom miért érzek így, miért alakult ez így ki bennem. A családi hátterem elég bonyolult, évekig tartó válás, folyton vitatkozó szülők. Próbálok ezen változtatni, de nem tudom mit kéne tennem.