Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Egyéb kérdések » Nektek mi a véleményetek...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Nektek mi a véleményetek erről a lányról (részletek lent, fiúk-lányok válaszát egyaránt várom)?

Figyelt kérdés
20 éves, eléggé gátlásos, fiúkkal valószínűleg nehezen kommunikál. Elmondása szerint középsuliban pár barátnőjével együtt szinte kiközösítették őt, mert nem volt hajlandó beilleszkedni az ivós-bulizós stb. társaságba. Azt is mondta, hogy a szülei kvázi tiltották a fiúktól, nehogy a tanulás rovására menjen. (Hogy ezekből mennyi az igaz, nem tudom.) Régen sokat beszéltünk msn-en, sok mindenben megnyílt nekem (pl. elmondta, hogy fiatalon szeretne gyereket). Viszont nem volt még barátja, és szerintem nem is nagyon szokott fiúk társaságában lenni, kettesben valószínűleg még kevésbé. Nem nagyon tud mit kezdeni magával az életben, amikor pályaválasztásról beszélgettünk, felsoroltam neki rengeteg szakmát, de semmi sem érdekelte. A jelenlegi pályát is talán azért választotta, hogy a szüleinek megfeleljen, azt mondta, hogy nem ezzel akar foglalkozni, és nem is akar mesterképzésre menni. Amikor személyesen találkoztunk, akkor is gátlásos volt, szinte összekucorodva ült a székében, de ugyanakkor meg sokat mosolygott, miközben gyakran lesütötte a szemét. És egyáltalán nem volt hallgatag. Viszont miközben visszakísértem a sulijához, az úton egyszer sem nézett rám, amikor elköszöntünk, akkor meg sem fordult, csak annyit mondott, hogy "vigyázz magadra", de semmi több. Elhiszem, hogy amióta egyetemre ment, kinyílt számára a világ, és már nem vagyok annyira fontos, de akkor is furcsa a viselkedése, furcsa, hogy ennyi maradt a korábbi bizalomból és "jó viszonyból". Úgy érzem, mintha bezárkózott volna előttem, és mintha "titkolni" akarna valamit. Régebben sokszor megdicsértem, hogy növeljem az önbizalmát, de alig reagált rá, kb. mondott egy köszönömöt, de nagyjából ennyi. Régebben is volt rossz kedve, de elég sokat hülyéskedtünk msn-en, hosszan írt nekem, mostanában már msn-en is alig beszélünk. Mitől "félhet" (vagy nem tudom, mi van most), és közelebb juthatnék-e újra hozzá lelkileg (és ha igen, akkor hogyan)? Szerintetek milyen lány lehet ő?
2012. okt. 23. 21:51
 1/5 gelazso ***** válasza:
erre nem érdemes válszolni, mert csak a reklám helye
2012. okt. 23. 21:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Jól látod, zárkózott, nehezen enged. És szerintem NAGYON fél a kötöttségekről, mármint nem akar megnyílni jobban senkinek - csak msn-en, személytelenebbül - megakadályozva azt, hogy az elvesztése fájjon. Sok türelem kell hozzá, megértés, gyendédség. Kvázi szerelem. Te mit akarsz tőle?
2012. nov. 16. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 A kérdező kommentje:
Hogy mit akarok tőle? Nehéz ügy. Az a baj, hogy nem tudom, mit akarhatok tőle, vagy mit "érdemes" akarnom. Az az igazság, hogy valahol lelki társnak is tekintettem őt, ugyanakkor viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tetszik nekem. Egy idő után kezdtem úgy gondolni rá, hogy a hibái ellenére is el tudnám őt fogadni társamnak, ha arról lenne szó. Azt viszont nem tudom, hogy ő képes lenne-e bárkit is igazán közel engedni magához, és ha igen, akkor mikor. Sok minden van, ami hátráltathatja az egészet: a földrajzi távolság (jelen pillanatban még baráti találkozásokra sem lehetne sort keríteni, pedig ezek valószínűleg kellenének ahhoz, hogy a való életben is közelebb kerüljünk egymáshoz), az életkorbeli különbség (ő vagy 7-8 évvel fiatalabb), illetve az, hogy az év eleji találkozásunk óta ő egyáltalán nem keresett engem (max. annyi volt, hogy boldog születésnapot kívánt), én egyszer kerestem őt msn-en, gondoltam, neki is lépnie kell valamit, ha akar. Soha nem mondtam neki, hogy mit érzek, nem mondtam azt sem, hogy külsőleg is bejönne nekem. Talán elrontottam mindent, és lehet, hogy értelmetlen lenne bármiben is reménykednem. Mintha megváltozott volna a találkozásunk óta, és nem értem, hogy miért. Ennyire rossz lettem volna? :(
2012. nov. 17. 21:39
 4/5 anonim ***** válasza:

Ne legyél elkeseredve!:) Legyél pozitívabb, az neki is nagyon jót tesz.

Először tedd fel magadnak a kérdést, mennyit tennél meg azért, hogy a tiéd lehessen.

Tisztán kell látni a helyzetet, mert tényleg nem egyszerű az ügy.

Próbáld eldönteni előbb, te mit akarsz. Mik szólhatnak amellett, hogy kitarts, és amellett, hogy továbblépj. Csak te döntheted el, egymagad, mert az a biztos, csak magadra hallgass. Én sem mondhatom meg neked, akármennyire szeretnék segíteni, csak ártanék vele.

Azt írtad, sok sérelem érte. Nehezen dönt egyedül - mert sokáig korlátozva volt a szülei által, ugyanakkor van akaratereje - nem állt be a sorba, és biztos okos lány, viszi majd valamire. De nem bízik magában. Ki kéne szakítani a környezetéből, felnőtt nő - a feladatodnak érzed ezt? Nehéz munka ez, lelkileg megterhelő.


Az ember szóból ért. Lassan talán rá kellene kérdezni - de csak tapintatosan! - hogy mit érez, mit változott meg szerinte. Beszélj te is az érzéseidről, talán könnyebb lesz neki. Bár ne várd el, hogy azonnal ömleni fog belőle a szó, mert szerintem ő az az embertípus, aki nehezen beszél az érzéseiről. Talán sosem fog megváltozni. De ha egyszer már voltatok olyan kapcsolatban - akkor miért ne lehetne az egész újra olyan, mint régen?

Egyébként, csak hogy felkészítselek - lehetséges, hogy észrevette rajtad, mit érzel, és ezért nem keresi a társaságod - nehogy félreértsd őt.

De mindez nem biztos, kérdezz rá.

Én nagyon szurkolok, és bízom benne, hogy minden rendbe jöhet.

A korkülönbséggel ne foglalkozz, teljesen normális. ;)

A távolság meghát... Meg lehet oldani, attól függ, mennyire akarjátok.



Egyet kérdeznék... Hány évesre tippelsz engem?

2012. nov. 18. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy nem tudom, ő mennyire lenne benne az egészben. Egy éve került új környezetbe (főváros, egyetem stb.), nyilván sok élmény éri, viszont azt mondta, bizonyos szempontból nem rajong Pestért. Őszintén szólva nem szeretnék beszélni neki az érzéseimről (mármint szeretnék, csak nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet), nehogy "megterheljem". Abban reménykedem, hogy idővel talán újra közelebb kerülhetünk egymáshoz, míg ha elmondom neki a dolgokat, akkor lehet, hogy végleg vége. A változás már szerintem a találkozáskor elkezdődött, amikor a végén már rám sem nézett, és ez így visszagondolva elég lehangoló. (Persze arra is gondoltam, hogy így akarta eltitkolni az érzéseit, és hogy talán én se voltam teljesen közömbös a számára, de pl. a távolság miatt úgy gondolta, hogy úgyse lesz belőle semmi, ezért inkább "ridegen" viselkedett, mint hogy engedjen az érzéseinek, és utána fájjon neki az, hogy nem lehet köztünk semmi.) Ha akart volna, akkor kereshetett volna, de nem tette. Ugyanakkor bennem is itt van az, hogy marha nagy a távolság. Jobb lenne, ha közelebb laknánk egymáshoz, akkor sűrűbben találkozhatnánk, akár csak barátilag is, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz (már ha ő is akarná, de ettől megint tartok, mert lehet, hogy visszautasítana). És attól is tartok, hogy már végleg kihűlt köztünk minden, és soha nem lesz olyan a viszonyunk, mint régen. Lehet, hogy unalmas vagyok, vagy nem tudom. A körülmények (főleg a távolság) szerintem inkább amellett szólnak, hogy ez inkább egy "plátói" vonzalom marad a részemről, az ország keleti végéből nem olyan egyszerű eljutni a fővárosba. Ilyen nagy távolságból borzasztó nehéz bármi olyat tenni, ami előbbre vinne, ha nincs meg a folyamatos személyes kontaktus, a gyakori találkozásokra meg ugye szükség lenne. Ugyanakkor meg itt van bennem az az érzés, ami megvolt régebben is, és valahogy mindig felszínre kerül. Ha legalább adna valami "jelet", amiből tudhatnám, hogy nem azért nem beszél velem, mert nem voltam elég jó, vagy hogy már nem kíváncsi rám, akkor örülnék. Tudom, hogy nehezen beszél az érzéseiről, és nem is feltétlenül azt várom, hogy megváltozzon, csak nem értem, mi volt ez a hirtelen fordulat (illetve hát már előtte is kevesebbet beszéltünk, mint régen, és a "keményebb" témákat sem akartam erőltetni, mivel ő nem hozta fel ezeket).


Szóval tippeljek... Szerintem olyan 18 körül lehetsz (bocs, ha túl sokat vagy keveset mondtam).

2012. nov. 18. 21:05

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!