Mit tehetnék ezzel a rohadt plátói szerelemmel?

Előre is bocsánat, a hosszú történetért, de mindent ki kell magamból írni a megkönnyebbülésért, meg olyan bonyolult is ez számomra. Köszönöm előre is, ha elolvasod!

Tavaly szeptemberben találkoztam egy sráccal. Már az első benyomáskor éreztem, hogy rendkívül vonzó, misztikus aurája lehet. Nem tudtam levenni róla a szemem, mindent tudni akartam róla. Sajnos elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, sokat járok a munkahelyére ismerősök és suli miatt, sokszor összefutunk. Tudja, hogy ki vagyok, tudja a nevem. Nem vagyunk közelebbi viszonyban, ha úgy alakul, és véletlenül egy társaságba kerülünk, beszélünk pár szót, mindig kérdez vagy felhoz valamit, de ennyi, semmi mélyenszántó dolog. Amúgy mindig köszön, mosolyog, van valami kedves megjegyzése, de ő alapból ilyen. Szereti az embereket, szeret új arcokkal megismerkedni, nagyon extrovertált személyiség, szüksége van maga körül sok más személyre is. Kedves aranyos, értelmes srác, ha bekerül egy új társaságba, mindenkivel vált egy szót, olyan nincs, hogy valakit kihagy, nem is ő lenne. Nagyon felkeltette a figyelmem, a közös barátainktól sok mindent kérdeztem róla, tudom a szokásait, a kedvenc dolgait, hogy hol lakik, milyen állatai vannak, mikor hol dolgozott, a szüleiről néhány információt, a baleseteit, hová járt suliba, mikor milyen barátnője volt, tényleg mindent. De magát a személyiségét is ismerem már, rá nézek, és tudom, hogy melyik gesztusa vagy mimikája mit jelent, milyen kedve van, fáradt-e vagy sem, örül-e vagy ideges... Ismerem, ám ő nem tud rólam semmit. Tudom, kicsit úgy tűnik, mintha beteg lennék, és nyomoznék utána fanatikusan, de nem. A barátaim olyanok, ha kérdezek valamit, amire egy szó lenne a válasz, széleskörűen kitérnek mindenre, és fél óráig magyarázzák azt, hogy az a dolog miért van így, visszavezetik 5 évvel ezelőtti dolgokra, hozzáfűznek nem teljesen releváns dolgokat, meg ilyesmik. Ráadásul még nem mondtam, de színész. Nem sztár, szerencsére nincs is egyáltalán a médiában, vidéki színháznál van, de színházzal foglalkozó honlapokon, előadásokról szóló kis videókban feltűnik az interneten is, el lehet olvasni, meg lehet nézni őket. A barátaimtól megtudott információk, és az olvasott dolgok alapján tudom, hogy milyen ember, egy teljes képet kaptam róla, nem egy általam kreált személyiségért vagyok én ennyire oda. Ő viszont nem tud semmit rólam, maximum a nevem, és hogy ki révén vagyok én ott mindig a színházban. Szóval hát beleszerettem... ez körülbelül egy éve tart. Nem tudom elfelejteni, hiszen állandóan fennáll az eshetősége, hogy találkozunk, facebookon is mindig ott látom, a barátaim is állandóan róla beszélnek, teljesen benne van a hétköznapjaimban. Annyira kínzó ez. Főleg, hogy 4 éve kapcsolatban van, s olyan lehetetlennek tűnik nekem, hogy ebben az életben még valaha szingli lesz. Pedig azt is tudom, hogy ezalatt a 4 év alatt rengetegszer megcsalta a barátnője, aztán bosszúból ő is, különmentek, majd újra össze, mert szeretik egymást. Szóval biztos erős érzelmeken alapuló kapcsolat ez. Állandóan sírok, szenvedek, éjszaka is, ürességet érzek magamban, unalmas nélküle minden. Tudom én, hogy foglaljam el magam, bulik, barátnők, egyéb hobbik... de hosszútávon semmi eredményük nincs. Amikor épp azzal a dologgal foglalatoskodom, jól érzem magam, vidám vagyok, de egyszer mindennek vége, eljön az este, a program vége, hazamegyek, és újra éjszaka van, amit végigsírhatok. Ezalatt az 1 év alatt volt barátom is, és szégyenszemre most is van. Ez még nagyon kezdeti dolog, 1 hónapja vagyunk együtt, szimpátia meg van, külsőre bejön, jó a humora, szeretem, mint embert, úgy voltam vele, hogy üsse kavics, hátha komolyan beleszeretek, és segít elfelejtetni a srácot. De egyelőre nincs sikerem, semmi eredménye nincs. Jól elvagyok vele, de mikor megölel vagy megcsókol, mindig belegondolok, milyen lenne ha Ő lenne a helyében. Borzasztó... Mit tehetnék? Köszönöm előre is!

19l