Beleszerettem a mentoromba, mit tegyek? Hogy szeressek ki belőle?

Az egészet azzal kezdem, hogy egy angol suliba járok, különböző nemzetiségű diákokkal, pl. lengyel, szlovák, litván stb. Szereztem sok barátot, mindenkivel jóban vagyok és összebarátkoztam egy afganisztáni sráccal is, akibe hamar bele is szerettem, de sajnos nem jött össze és inkább a barátaival lógott, mint velem. Ezért kissé elszontyolodtam, matek órán is majdnem sírtam, de pont akkor jött oda a mentorom és felvidított. Azóta mindig, ha találkozok vele, reszket a kezem-lábam, dadogok, mint egy hülye, de sikerül erőt vennem magamon, akkor egész normálisan tudok viselkedni előtte, de közben a szívem majd kiugrik a helyéről. Amúgy aranyos, kedves, már a beiratkozáson is kiszúrt, segített már nem egyszer a papírügyeimet intézni. Volt olyan is, hogy durván három napon keresztül mindig megkért, hogy maradjak benn óra után 10 percet. Ilyenkor hülyét kaptam, de végül csak egy papírt akart segíteni nekem elintezetni, hogy olcsóbban tudjak kaját venni a suliban. Nekem mindig külön köszön, szokta kérdezni, hogy minden oké meg ilyenek. Sajnos attól tartok, hogy házas, mert van gyűrű az ujján, de az angoloknál nem lehet biztosan tudni. Max 20 éves lehet. Úgy látom, nem vette eddig észre, mert ugyanúgy bánik velem, mint eddig. De ilyenek az angolok, nagyon aranyosak, meg segítőkészek, főleg az iskolai dolgozók, de általában mindenhol. Ki akarok belőle valahogy szeretni, de szeretnek továbbra is ilyen jóban lenni vele.