Már bele kellett volna, hogy szeressek? Szakítsak vele, vagy nem kegyetlenség, ha így vele maradok?

Nemrég volt egy nagy szerelmi csalódásom. Reménytelenül, nagyon szerelmes voltam, de a srác csak játszott velem, még most sem hagy békén.

5 hete jöttem össze egy pasival, aki történetesen az osztálytársam bátyja. Márciusban kezdtünk el komolyabban beszélgetni, és kezdettől fogva úgy éreztem, hihetetlenül egy hullámhosszon vagyunk, ő az én másik felem, fiúban. Minden nap beszéltünk, volt, hogy már vártam az esti facebookos beszélgetést. Ő tudott a srácról, ő is elmondta nekem az ő ügyeit, de lassanként éreztem, hogy ez már nem csak barátság... Aztán hát valahogy belecsöppentem a dologba. Igazság szerint sokat fantáziáltam róla, de úgy gondoltam, sosem kaphatom meg.

Most, hogy több, mint egy hónapja járunk, kicsit meginogtam. Tudom, hogy nem vagyok szerelmes, de amikor vele vagyok, úgy érzem, igen. Én mondtam neki először, hogy szeretem, abban a pillanatban úgy is éreztem. Azóta ő is mindig mondja, és nagyon szép dolgokat is. Például egyszer éjjel a húgánál aludtam, és megbeszéltük, hogy éjjel kiszökünk - a családja nem tudhat a kapcsolatról, ez bonyolult -. Ott álltunk a vak sötétben, mind a ketten póló nélkül, egymásba olvadva, egy szál gyertya világított, csókolóztunk, aztán a szemembe nézett, és azt mondta, mi egymásnak vagyunk teremtve. Ez annyira meghatott, a gyomromban lepkék szálldostak, de amint másnap hazamentem, nem éreztem olyan intenzitású boldogságot.

Tegnap felmentünk egy haverjához, aki késett egy órát, ott ültünk az ágyon, aztán kissé elfajultak a dolgok... :) Nem feküdtünk le egymással, de levettem a melltartómat, ő a pólóját, ott fetrengtünk, és kényeztetett, és bár jó volt, de utána elgondolkozva csomó rossz érzés merül fel bennem.

Mostanában eszembe jutnak más fiúk is, nem ő jár egész nap a fejemben. A telefont sem akarom felvenni, mert nem tudom, elmondjam-e neki, mi van. Úgy is megérzi, hogy valami bajom van, és nem akarok neki hazudni. Barátnőimtől nem is merek tanácsot kérni, nem akarom, hogy hűtlennek gondoljanak...

Mi lehet velem? Segítsetek!:( Már bele kellett volna, hogy szeressek? Szakítsak vele, vagy nem kegyetlenség, ha így vele maradok? Ez ugye csak egy átmenet?