Ilyennek kell lennie a gimis éveknek? :/ Ha ilyen a személyiségem, attól még kapcsolatok terén lehet valami, vagy mindenhol változtatnom kell hogy majd összejöjjön valami is?

Gimi 2. évét taposom, de mondhatnál, hogy van igazán jó barátnőm. Aki mellett ülök, meg akivel párba szoktam lenni aranyos csaj, bár betegsége miatt vannak szociális problémái, amitől néha a falra mászok, de amúgy vele vagyok a legjobban az osztályból, mégse igazi barátnőm. Pl ugyanarra mennénk haza, mégse vár meg, hanem egyedül indul el, a szüneteket meg egy másik osztályban tölti ahova az általános iskolás barátnője ment.

Elég zárkózott vagyok, az a típus, aki nem megy oda valakihez dumálni ha nem hívják, hanem inkább leülök és olvasok. Első év elején mikor kellett a másikat pár hónapos ismeretség után jellemezni, a bizarr, meg ijesztő jelzőt kaptam, pedig akkor még nem is hordtam ennyi fekete ruhát meg nem húztam ki a szemem feketére, mint mostanában (nem csak feketét hordok, és nem vagyok se goth se emós). Mindegy, szóval ellennék én így is, egymagam, csak nem ezt reméltem a gimitől a sok amcsi film láttán (a LB-s bulizós részre gondolok, nem feltétlen a pasizzunk/ba*unk orrba szájba :D) aztán rájöttem, hogy azért az elég felfújt dolog, de mostanában is, mikor látom hogy a többiek milyen jól egybe vannak, ha valaki szomorú a klikkből megvigasztalják, suli után elmennek még kajálni... és meg húzok haza. Néha azt érzem, hogy bemegyek, végigülöm az órákat azt kész, de valami több kéne a gimis élethez.

A többiekkel akár közös témánk is lenne, mert (ahogy az egyik csaj egyszer rá is világított) ugyan azokat a könyveket olvassuk, egy csomót adok is nekik kölcsön, de mégis elkönyveltek egy halálcomplexumos csajnak és kész.

Ha látom, hogy "odaférek" odamegyek a többiekhez, de nem akarok AZ lenni, aki odatolakszik mikor senki se akarja, hogy ott legyen.

És kibírható vagyok, mert általánosból van legjobb barátnőm akivel még mindig nagyon jóban vagyok de ő más suliba ment, délutánonként is bent van így talizni se tudunk. Átkozom magam azóta is, hogy nem rángattam ide magammal. Akkor talán minden szép lenne, mert kettőnk közül ő lenne az, akit megszeretnének a többiek, és általa engem is behúznak a buliba...

És ebből kifolyólag, hogy nincs igazán barátnőm, nem visz bele senki bulikba (nem feltétlen diszkóról van szó), nem tudok új embereket megismerni, srácokat se akikkel esetleg lehetne valami...

Min kéne változtatnom, hogy valami változzon? :)

Aki végigolvasta és igyekszik megérteni esetleg tanácsot adni annak ezer köszönet.

(A félreértések elkerülése végett, nem most keresek pasit, csak a jövőre nézve vagyok kíváncsi/kicsit elkeseredett)

16L