Mit tegyek? Jobb lenne egyedül, igaz? Képes egyáltalán egy nő érzelemmentes szexkapcsolatra hosszabb távon?

Nos, boldogtalan kapcsolatban élek már 2,5 éve. Győzködni próbáltam magam, hogy jó lesz ez nekem, és igyekeztem felsorakoztatni a párom mellett pozitív dolgokat. Nem iszik, nem bulizik, családcentrikus... stb. Mégsem érzem, hogy képes lennék vele leélni egy életet. Gyakran mondja, hogy azt akarja, hogy a felesége legyek, és milyen szép gyerekeink lesznek majd. Én azonban nem vele szeretnék családot alapítani... Annyira elhidegültünk egymástól egy időben, hogy kb. kéthetente egyszer szeretkeztünk. Ő örökké fáradtságra panaszkodott, nekem meg lelki gondjaim voltak, amire ő nem is volt kíváncsi.

Jött egy pasi, régóta ismerem, nemrég vált el... Közel kerültünk egymáshoz, lefeküdtünk. Nem volt megállás, találkozgattunk, de csak szex volt, illetve utána egy kis beszélgetés, de nem engedett magához közel. Nem kerestem, ő is csak akkor, ha már rég voltunk együtt.

Most itt állok, üresen, szomorúan. A mostani párommal nem tudom elképzelni a jövőmet, a másik pasi iránt pedig bár érzek valamit, nem akar tőlem semmi komolyat. Már régóta nem beszéltünk, mert nem akarok a játékszere lenni.

Szomorú vagyok, mert olyan férfira vágyom, aki a lelkemet is akarja és szereti, nem csupán birtokolni akar, mint a párom...