Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

siasztok.. 16 L vagyok nem volt még barátom és ritkán találkozok fiúkkal nem vagyok egy rondaság átlagos vagyok de adok magamra, és persze volt hogy élőben megnéztek vagy leszólítottak de semmi több.. volt egy srác akivel neten régóta beszélgettem és tetszettem neki ő is nekem és pár napja találkoztunk. Nagyon jól éreztem magam habár nehezen sikerült feloldódnom, csinosnak éreztem magam próbáltam nőies lenni, kedves érdeklődő, sokat hülyültünk, de nem volt htöbb.. vmi ürüggyel ráírtam(lényegtelen egy kép miatt) és aztán rávezettem a szót hogy jobb lenne megbeszélni ezt mert szeretek egyenes lenni.. nekem nagyon tetszett tök normális volt és aranyos simán elképzeltem volna többet ő csak annyit írt hogy nem volt rossz és mondtam hogy jól éreztem magam, de semmi.. nem írt semmit ezután.. eléggé félénk volt élőben de ebből leesett hogy ő nem akar semmit..

sírtam is nagyon rosszul érzem magam.. úgy érzem hogy minek alakformálóznom, csinosnak próbálni lenni , kedvesnek és jófejnek lenni ha senkit sem érdekel?

elegem lett a fiúzásból úgy érzem hogy egy srác sem hiányzik ezek után, és tudtam hogy pofára fogok esni.. és tényleg ez lett belőle..

:(

hogyan kaparjam össze magam? úgy érzem az se lenne gáz ha 18-19 éves koromig nem lenne senkim..

eddig sem volt önbizalmam de most már végkép nincs...

a barátnőimnek is áradoztam róla, és most elmondhatom hogy pofára estem pedig úgy láttam hogy ő jól érezte magát a társaságomban..