Azt tapasztalom, hogy a 22 éves lányomnak nem a barátja udvarol, hanem a lányom kedveskedik, hízeleg (hajt) a barátjára. A barátja pedig "veszi" a lapot. Normális dolog ez?

Tehát van egy párja már, és neki hízeleg, kedveskedik?

Ebben hol a probléma?

Vagy még csak sima barát barát?

bocsáss meg, de nem a te dolgod lett volna egy kis önbecsülést nevelni a lányodba?

persze, a szerelem mindenkit elvakít, megbolondít, de ennyi idősen már nem itt kéne tartani.

nekem a nagyim mindig mondta, h addig rá se nézzek a pasira, amíg nem ő fut utánam :) igaza volt. bevallom, azért tizenévesen ment a plátói rajongás, talán néha túl is lőttem a célon, de huszonéves koromra ez lecsengett, és csak olyanokkal álltam szóba, aki odatették magukat, ha szerettek volna tőlem valamit.

az én olvasatomban ez nem normális dolog, de mindenki éljen úgy, ahogy neki jól esik. ha majd csalódik a lányod, akkor jó esetben legközelebb máshogy áll hozzá egy párkapcsolathoz.

Mégis mit tudsz te a lányod magánéletéről? Hogy előtted inkább ő kezdeményezi a kedvességet a barátjának? Nem minden pasi mer/akar az "anyósa" előtt enyelegni, a lányod nyilván fesztelenebb, így ha együtt vagytok, akkor ő a kezdeményezőbb. Arról meg szerintem fogalmad sincs, hogy csukott ajtók mögött mi történik kettejük közt. Ne üsd bele az orrod!

Amíg nem látsz kék foltokat a lányodon, vagy nem tűnik súlyosan depressziósnak, önbizalomhiányosnak stb., addig törődj a magad dolgával, elvégre nem kislány már. Ha túlzásba viszi a rajongást, akkor majd megtanulja a saját kárán, hogy mit ront el. De ezt kinek-kinek magának kell megtapasztalni. Nem tűnik olyan súlyosnak a helyzet, hogy szülői beleavatkozás kelljen...

"Amíg nem látsz kék foltokat a lányodon, vagy nem tűnik súlyosan depressziósnak, önbizalomhiányosnak stb., addig törődj a magad dolgával"

Azért tán ezt nem kellene megvárni. Miért ne érdekelhetné az anyukát a lánya viselkedése? Lehet,hogy nem gyerek már, de azért nem is annyira felnőtt, épp csak,hogy felnőttkorú. Nem kell rögtön letámadni a kérdezőt.

Nem támadtam le. Csak nem látom azt, hogy mi indokolja az aggodalmat. Ezért megkérdeztem.

22 évesen pedig bizony felnőtt, ha tetszik, ha nem. 18-19 évesen még megértem az ilyesmit, az az időszak még inkább átmenet a felnőttkor és a kamaszkor közt, de annak bizony már vége.

Egy felnőtt "gyerek" életébe pedig mindaddig nem túl jó ötlet beleszólni, a kapcsolatára rátelepedni, azt árgus szemekkel figyelni, amíg nincs ok valódi aggodalomra. A párkapcsolatot tanulni kell, mindenkinek, saját magának. Igen, csalódások és nehézségek árán is. Amíg nincs szó arról, hogy valóban veszélyeztetné a testi-lelki egészséget a kapcsolat, addig igenis hagyni kell.

Természetesen egy egészséges érdeklődés lehet a szülőben a gyereke kapcsolata, magánélete, problémái iránt. Erre való a beszélgetés, amikor megkérdi a szülő, hogy mi újság, esetleg azt is, hogy érzi magát a párjával, miket szoktak csinálni, merre jártak.

Te sem érted. Egy nőnek ugyan annyi joga van autót szerelni, mint mosogatni, és egy pasinak szintén. A portötlés meg a porszívózás nem női szerep, unisex... egy pasi is meg tudja csinálni, ugyanúgy ahogy van női autószerelő. Ezzel az erővel a kezdeményezést is átveheti, és akkor nem csak a looser toll nélküli sülgalambok közül kell válogatnia, és mondani hogy "nem tetszik" meg más hülyeséggel lerázni azokat.

amúgy meg igen is tegyen a nő is a kapcsolatért, és ha mással nem is néhanapján kedveskedhet és udvarolhat ő is. Főleg ha már együtt vannak...