Ti is éreztetek már így? Mit tettetek, hogy ne vesszetek el teljesen?

Sok kapcsolatom volt már, de egyik sem tartott tovább fél évnél. A legtöbb 1-2 hét, vagy hónap után véget ért. A legelső barátnőmnél, még 16 évesen úgy gondoltam, hogy ő lesz az, akivel leélem majd az életem, de ez csak egy gyerekkori álom volt. Aztán jött a többi, mindig gondoltam, hogy most "ő" lesz az igazi, de egyiknél sem lett így. Korábban nagyon kedves és odaadó voltam a nőkkel szemben, sok mindent megtettem azért, akivel együtt voltam. Még 1-2 évvel ezelőtt is tele voltam reménnyel, de ez mára elmúlt. Most itt vagyok 21 évesen és már semmi remény és boldogságérzet nincs bennem. Sosem csaltam meg senkit, mindig próbáltam a lehető legtöbbet kihozni egy kapcsolatból, de mindig az ellenkezőjét kaptam vissza. Volt, aki csak úgy szó nélkül otthagyott, volt aki megcsalt, volt aki anyagilag használt ki. Már nem érzem azt, hogy érdemes lenne harcolni valakiért, vagy teljes odaadással és őszintén szeretni valakit. Együtt vagyok valakivel és mégsincs semmi. Átölelem a párom, bújok hozzá, mosolygok rá, de valójában egyáltalán nem vagyok boldog. Már nem érzek semmi komolyat egy csóknál, vagy egy ölelésnél, csak megszokásból teszem. Régebben egyszerűen ki tudtam mondani a "szeretlek" szót és mindig érdeklődtem a párom után. Ma már nem, egyszerűen nem mondom ki senkinek, már akkor sem, ha ő mondja először és már nem érdeklődöm senki iránt sem, hogy hogyan van, mi van vele, hogy nem hív, stb... Teljesen hidegen hagy az egész, ha pedig menni akar valaki, nem érdekel, egyszerűen csak elengedem, megsem próbálom visszatartani. De valahogy mégis hiányzik valakinek a szeretete, aki mindig ott van velem, egy életen át, akiben bízhatok és megadhatok neki mindent, anélkül, hogy kihasznála, vagy akihez odabújhatok bármikor, ha úgy tartja kedvem és tudom, hogy jól esik neki, mert ő is szeret.