Segítség! Mit tegyek hogy ki tudjam verni a fejemből ezt a fiút? (Az eset nem átlagos)

Sziasztok! Egy 16 éves lány vagyok, és fülig szerelmes valakibe, akibe nagyon nem lenne szabad! Kérlek ha elkezdtétek, ne hagyjátok abba az olvasást félúton! Tudom hogy ez nem egy lelkisegély nyújtó oldal, de kérlek adjatok valami tanácsot!

Szóval: Január végén egy vonaton megismerkedtem egy fiúval. Épp apukámhoz tartottam, egy órás vonat út volt, és a végére a fiú megszerezte a telefonszámomat is. Nagyon kedves, aranyos, szimpatikus, (jóképű), habár kicsit nyomulós volt. Csak két hatalmas nagy bökkenő van. 1.: 23 éves, 2.: pakisztáni, nem beszél magyarul, angolul beszélgettünk :S

Nagyon hosszú lenne részletezni a történetet (egy korábbi kérdésemben már megtettem), úgyhogy most jöhetnének azok, hogy miért álltál szóba idegennel, miért adtad meg a számod, stb.,de ezen az időszakon már túl vagyok.

Az első pár hetes ijedelem után felvettem vele a kapcsolatot, skype-oltunk videó nélkül, majd facebookon folytattuk a beszélgetést. Nagyon szerettem vele chatelni, tényleg nagyon kedves, és nem utolsó sorban érdekes. Befejezte az egyetemet, és most Milánóban dolgozik. A beszélgetések szinte napi szintre sűrűsödtek. Ebben az időszakban is megkaptam, hogy az egész élete csak kitaláció, de egy idő után olyan meglepő őszinteséggel beszélt mindenről, megbízott bennem, hogy elképzelni sem tudom hogy hazudott volna... miért hazudna ilyeneket?

Viszont itt is volt egy kis gubanc. Szerelmet vallott nekem, viszonylag hamar. Ezek után a chatelésünk nagy része erről szólt. Próbáltam lebeszélni, figyelmen kívül hagyni, de nagyon "komoly" dolgokat írt. Az elején el sem hittem, azt hittem csak szórakozik, vagy el akarja csavarni a fejem, de nem... Ettől függetlenül még folytattuk a társalgást. Viszont ezek a vallomások engem eléggé zavartak, úgyhogy vagy 4 alkalommal is letiltottam. De tudom, hülye voltam, de mindig visszavettem. Nagyon megkedveltem, mindig ki tudott engesztelni, és felajánlotta hogy akkor elfogadja hogy csak barátok vagyunk, de nem sokáig bírta. Január óta (mondjuk volt egy majdnem egy hónapos letiltott időszak) ha úgy nézzük, már eltelt 5 hónap, amit végig chateltük. Nagyon jól megismertem, ismerem a rossz oldalát is, a rossz múltját is (nem, nem gyilkos :) ), a pakisztáni kultúráját, még az előző barátnőjét is elmesélte (én kértem rá), és ismerem, hogy nagyon jó ember, amit velem tett, az nem rossz szándékból volt, nem csak szexuális kapcsolatot akart -alapból egy elég visszahúzódó ember, még sosem csinált hasonlót a kultúrájából adódóan sem- hanem tényleg szeret.

A szüleim is tudnak róla, na nem olyan szinten, hogy a kezemet is megkérné, de elmeséltem nekik, annyira nem foglalkoztak vele komolyan. Én is csak poénkodni szoktam azzal, hogy úgyis meghívott, egyik nap elszökök Milánóba.

Összességében rengeteg mindent vészelt át a "kapcsolatunk", mondjuk azt nehezen viselte hogy nem akarok vele kamerázni, de akármilyen baromságot tettem, akárhányszor elutasítottam, ő mindig kitartott és ott volt mellettem jóban, rosszban. Ő is tud sok mindent rólam (annyit amennyi még nem veszélyes és beteges). Ha csak játszani akart velem, akkor szerintem nem lett volna velem 5 hónapig, látta, hogy én nem egy könnyűvérű cicababa vagyok, számít a családom véleménye, és ha olyan gonosz lenne, már rég Milánóban lennék, vagy a vesém úton Pakisztánba.

Most az a helyzet, hogy ugyebár én is fülig belezúgtam. Pedig nem akartam. Biztos hogy érezte rajtam, de sosem buzdítottam. Az a gond, hogy tudom, hogy életem leghatalmasabb baromsága lenne ha összejönnék vele, semmiképpen sem tudok elképzelni magam mellett egy 23 éves ázsiai férfit, ráadásul még egy pasim sem volt. Másrészt pedig egyszerűen függő lettem. Olyan nekem mint a drog. Sosem találkoztam még hozzá fogható fiúval. Belőle csak egy van, különleges.

Hétvégén lesz egy hónapja, hogy nem beszélünk, közös megegyezés alapján töröltem a facebookról, ő pár napra le is tiltott, azzal az indokkal, hogy egyikünk sem tudja otthagyni a másikat, mindaketten imádunk egymással beszélni, de én nem akarok többet barátságnál, ráadásul még a 18-at sem töltöttem be, hogy tehetne valamit. (Nem akar magával vinni ha 18 leszek.) Azt mondta, hogy nem tudná elviselni, hogy egy másik fiúé legyek, hogy másvalaki karjában lásson. Plusz neki nincsenek lány barátnői, csak családtagok, csak akkor beszél lányokkal ha valami munkához kötődő, vagy többet akar barátságnál. Így ha nem leszek a barátnője velem is meg kell szakítania a kapcsolatot. Amúgy kicsit idegen volt neki pár "európai gondolatom", de azt mondta a nemzetiség és a kor nem számít. Még nem volt ilyen hosszú idő hogy ne beszéltünk volna. Azt mondta hogy még mindig szeret, és vár rá, hogy egyik nap majd rájövök miért csináltuk mindezt, de közben próbál elfelejteni is. Amikor utóljára sokáig nem beszéltünk, ő keresett fel újra, egy SMS-ben megírta az új telószámát és hogy még mindig szeret. Telefonálni sem telefonáltunk soha, nem akartam...

Azóta már voltam táborban, haverokkal, egy csomó új barátot szereztem és ismerkedtem fiúkkal, de még mindig szingli vagyok, és nem tudom kiverni a fejemből ezt a fiút. Betegesen hiányzik, mit tegyek???? Legutóbb ilyenkor megírtam neki hogy szeretnék vele beszélgetni, de megint kezdte a szerelmes belém dolgot. Nem vehetem fel újra, de olyan rossz nélküle! :( Sokan mondják, hogy csak egy magyar pasit kell szereznem, de nem megy. Nem kellek senkinek. Ok, nem vagyok a legcsinosabb, de kövér sem vagyok, zöld szem, szőkésbarna haj. Annyira nem vészes. A barátok és a megnézett pakisztáni filmek, dolgok sem enyhítettek a hiányon. Azt hittem ilyenkorra már jobb lesz, de ez egyre rosszabb. Hameg megírom hogy szükségem van a beszégetéseinkre, és ha még mindig nem akarok a barátnője lenni, szóba sem fog állni velem.

Segítség, bele fogok pusztulni, annyira hiányzik, annyira megkedveltem! Ismerek kedves fiúkat, de olyan, mint ő, egy sincs. Bárcsak pár évvel fiatalabb és magyar lenne!

Kérlek adjatok valami jó tanácsot! Már csináltam belső takarítást, fénykép takarítást (kitöröltem a telómból, mondjuk az SMS-eket nem volt szívem), filmmaratont, romantikusat is, vígjátékot is, volt plázázás, minden. Erre jönnek velem szembe az ázsiai fiúk az utcán -.- Mindenről ő jut eszembe. Pedig ez akkora őrültség! Egyszerűen csak hiányzik. Még az is jobb lenne, ha kiírná facebookra hogy kapcsolatban van, akkor talán feladnám a reményeim. Légyszi, írjatok valamit! Azt fölösleges, hogy hülye vagyok, pontosan jól tudom.