Mit tegyek? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Beleszerettem az egyik barátomba. Ha csak én vagyok vele, nagyon kedves és törődő, figyelmes, teljesen olyan, mintha én is tetszenék neki. Viszont az estek 90%-ban úgy találkozunk, hogy ott van a többi barát is. Ilyenkor ugye velük foglalkozunk, nem egymással, nem is lehet 5-6 másik ember mellett semmit lépni ilyen ügyben. Ilyenkor sincs semmi probléma, néha rám mosolyog, rám néz, vagy mond valamit. Egészen addig, amíg elő nem kerül a füves cigi. Nem lenne ezzel semmi probléma, ha kéthetente-hetente elszívna pár fiúval egyet, de nem erről van szó. Minden egyes este, mikor így összeülünk páran, ez van. Nem kell 2 órának eltelnie, már tekerik. Ráadásul nem is csak a lelazulás szintjéig, hanem addig, amíg magukról alig tudnak, lapos szemekkel merednek előre, vigyorognak, elfekszenek a székben, és nem tudnak fél óráig felállni, járni meg pláne nem. Ilyenkor nyilván nem foglalkozik velem egyáltalán. A fiúkkal is csak annyi a kapcsolat, hogy egymásra vigyorognak, vagy benyögnek egy hú ba.zmegot, velem abszolút semmi. Nekem alapból nincs bajom a fűvel, ha nem mindennapos, és nem ilyen állapotúra szívja magát az illető. Tudom, nem számít drognak, nem káros, nincs függőség, máshol legális, stb, nem is nézem le az ilyen embert, de kicsit zavaró, hogy úgy szívja, mint mások a sima cigit. Az esetek 90%-ban, mikor találkozunk, mindig ilyen, így nem tudunk egyáltalán kommunikálni sem, anélkül pedig nehéz előrébb lépni, kideríteni, tényleg van-e esélyem. Viszont ha délután pl találkozunk valamiért, akkor tiszta, és nagyon értelmes, kedves, meg tényleg udvarias, teljesen elbűvöl, viszont ilyenkor mindig elbizonytalanodom. Szerintetek ha mondjuk valahogyan sikerülne összejönni vele, akkor kevesebbet szívna? Akkor ennyi ideje sem lenne rá. Köszi előre is!