Csúnya emberként miként lehetnék boldog?

Fogalmam sincs, hogy kezdjek bele ebbe a kérdésbe. Nem is a mondanivalóm hiányával van itt a probléma, hanem szimplán tálalni nem tudom azon módon, hogy ne tűnjek egy olyan embernek aki szánalomra vagy empátiára vágyik.

Igaz, egy ember sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái amikkel együtt kell élnie, ha elfogadja ha nem. Saját hibáim között legnagyobb, hogy borzalmasan csúnya vagyok. Ezt a tényt én se nem felfogni nem akarok se nem elfogadni. Nem tudom megértettni magammal, hogy én is lehetek boldog ember visszataszító és elkeserítő külsőm ellenére, inkább küzdöm és küzdöm minden nap annak a reményében, hogy egyszer eljutok arra a pontra, amikor tükörbe nézve nem undorodok a saját látványomtól. Itt nem önbizalomhiányról van szó, a szín tiszta igazságról, hogy olyan arcom van amire egy nő sem mondaná, hogy helyes. Persze van az a kategória, ahol az emberek magukat csúnyának állítják be miközben semmi gond a külsejükkel, csak azért, hogy úgymond élvezze az ellenvéleményt ( dehogy vagy te csúnya, helyes vagy te, nekem tetszel meg hasonlók ) de akármennyire is szeretném én nem ide tartozom. Hangoztatni sem szoktam mennyire nem vagyok megelégedve magammal, inkább csöndben elnyomom magamban, próbálok nem foglalkozni azzal, hogy levegőnek vesznek. Néha azon gondolkozom, bár megértené pár ember milyen szörnyű az, ha az egyetlen dolog amin a legjobban változtatni szeretnék, hogy elfogadjanak nem tudok. Konditerem, jó ruhák és stílus, de ezek mind csak másodlagos dolgok. Nem megyek azzal semmire ha jó testem van, vagy jól öltözködöm ha mindezek mellett nem vagyok szép.

Vajon mit kezdhetnék magammal, hogy az áhított boldogságot megtapasztalhassam, hogy úgy érezzem van értelme az életemnek, hogy úgy gondoljak magamra, mint valaki akit hiányolnának az emberek, ha nem lenne többé? Mégis miért veszem ezt az egész dolgot ilyen komolyan? Elvégre mennyi minden más van amivel kitűnhetnék mint csak egy szép arc... de ezek engem nem érdekelnek csöppet sem. Más karrierről, családról meg egyéb dolgokról álmodozik, míg én arról, hogy lesz egy nő aki őszintén úgy gondolja, hogy jó pasi vagyok. Ez elítélendő lenne? Szánalmas?