Szerelmi bánat, másokban és önmagamban csalódás, önbizalomhiány, mit tegyek hogy ne fájjon?

Minden percem szenvedés, és van bennem egy feszítő érzés ami nem hagy nyugodni. Nyugtalan vagyok, és ideges.

ok:

Sráccal megismerkedtünk facebookon, (előtte egyszer láttuk egymást, 2 percig egy társaságba voltunk,csak köszöntünk).

Megbeszéltünk egy talit, és már előtte facen mindig szívek meg imádlak, hasonlók.Ő kezdeményezett. Talin addig dumáltunk, hogy smároltunk.(erre véleményt nem kérek.)

Megfogta a kezem és úgy kísért haza.

És aznap este csak 3 szót beszéltünk. El se köszönt. Másnap estig feszülten vártam hogy írjon, végül én írtam neki. Megkérdeztem fogom e még látni és vidáman válaszolta h persze meg hasonlók. De utolsó üzimet meg se nézte, lelépett, azóta semmi.

Tudom hogy fog válaszolni. De érzem, mégse tekint rám úgy, mintha összejöttünk volna. Olyan mintha neki csak egy átlag délután lett volna. Egyébként is más világ, de megszerettem, mert az előző 10 hónapos kapcsolatomban nem tudtam felnézni a srácra. De rá igen. És ma egy másik lánnyal találkozik.

Feszült vagyok, mit tegyek? Szerettem volna őt. Nem engednek bulizni, mert"túl fiatal" vagyok. Barátok nyaralnak. Egyedül maradtam. És senkinek nem mondhatom el, múltam miatt nem bízok senkiben..

köszönöm, ha végigolvastad és segítesz:(

írhattok privátban is.

15/L