Mit tegyek, ha félek szeretni a barátomat? Érzem, tudom hogy szeretem, de mégis félek magam teljesen átadni az érzésnek.

talán a korkülönbség meg a távolság miatt, de ez nem akadály!

én így érzem...

3. vagyok

Sehogy. Majd kialakul. A fiúval ezt beszéld meg, és ha valamennyire empatikus, akkor ezt tudja kezelni, és téged ebből "kigyógyítani"

Nekem is voltak/vannak ilyen problémáim. Elmondtam, és a fiú fogta magát, otthagyta a fontos elintéznivalóját, lefeküdt mellém, magához húzott, és azt mondta "Most így maradunk, mert szeretném, ha éreznéd mennyire szeretlek!"

Meg esténként mikor együtt alszunk odagömbölyödik hozzám, és a fejét a mellemhez hajtja, amitől én oldalasan fekszem, és így magamhoz ölelem. Szerethetem és érzem mennyire szeret :) Meg néha még szokott ilyeneket csinálni, csak már nem tudom mikor miket :)

Ha magadba nem bízol, akkor benne is hiába. A világot kérdőjezed meg, ha magadat is.

Az élet rövid. Rohadt rövid. Úgy el fog telni, hogy pislogsz csak, hogy felét sem tetted meg annak mint amit elterveztél. És épp így ahhoz is rövid, hogy eltékozold. Igen tékozlod. Mert félsz szeretni. Az érzéseket megéljük vagy nem éljük. Nem lehet levenni 50%-ra vagy néha előkapni. Te nem éled meg. Mert félsz. Nem bizol magadban és a világban. Hát leleked rajta.

De én azt mondom, hogy az a nő is szerencsésebb nálad, aki rossz pasasba szeretett bele és csak kihasználja, Mert ő legalább ÉLI az életét te meg csak a kirakatot nézed, hogy hát igen ilyen is lehetne. Igaz nagy lesz a másik nő lelki zuhanása mikor fölébred álmából, de ezt is meg kell élni, át kell érezni.

Nem félj magadtól és a világtól. Aki nem esik el, nem tanul meg járni. A jóval együtt fog járni a rossz is. De ez az élet rendje. Nincs búrok ami megvédene, de minden pofonnal és keserűsséggel, csak te leszel erősebb.

Tessék a tükör elé állni és jól megnézni magadat. Hogy mit kaptál az élettől. Aztán szépen végig gondolni a dolgot, és ha már tökéletes senki nem lehet, attól te még kihozhatod magadból a maximumot. És légy büszke magadra, hogy találtál valakit, aki szeret, elfogad, becsül, minden tökéletlenséged ellenére is, és tessék a világot kinevetni, mert minden világi gyökérség ellenére van boldogság is ezen a földön, az meg rohadtul a soványságon vagy a narancsbőrön múlik.

Az, hogy félsz boldog lenni az ám a pusztító luxus! Mintha a Nap sajnálná a fényét a Földnek adni!

Te megmetszhetsz magadnak ekkora fényűzést?