Nekem már "nem kell", viszont beleőrülnék, ha másé lenne?

Barátnőmmel elég zűrös a múltunk, nem csalt meg fizikailag, de rengeteg hazugsága volt.

Emiatt nagyon megromlott a kapcsolatunk, nem tudok felejteni. Most összeköltöztünk, hátha segít mondom, de nem nagyon. Vannak jobb időszakok, de újra és újra előjön a sok rossz emlék, nem tudok benne bízni már. Talán amiatt vagyok még vele, mert mostanra tényleg látom rajta a változást, most már tényleg jó kislány lett. De az a fránya múlt, nem tudok elvonatkoztatni tőle.

Szóval eljutottam odáig, hogy számomra már nem létszükséglet a lénye, viszont beleőrülnék, ha mással lenne, ezért nem hagyom el.

Talán van még esély a boldogságra idővel szerintetek, ha tényleg látom rajta a változást?