A homoszexuálisok miért nem vállalják fel a másságukat?

Neked az a bajod,hogy nem vállalják fel a másságukat.Én felvállalom és akkor meg az az emberek baja,hogy miért is vállaljuk fel.... emberi logika...

Gondolom azért nem vállalják fel,mert nekik ez könnyebb,nem kell szembenézni a családjukkal,barátaikkal,a társadalommal és inkább a normális,boldogtalan,elnyomott élet,mint az,hogy ki kelljen tárulkozniuk.De az se kizárt,hogy a boldogtalan kapcsolat alatt szeretőt tartanak.

Az első kérdés, hogy mit nevezel "boldogságnak"?! A második, hogy melyik boldogságot preferálod?

1.) Férfiként életed szerelmével, nyíltan melegként, "boldogan": elszeparálódva a társadalomtól, lemondva a fényes karrier lehetőségéről, kiközösítve a barátaid által, eltávolodva a családodtól, gyermektelenül élni, attól való félelmedben, hogy akiért gyakorlatilag mindent feladtál, bármikor leléphet egy fiatalabb, jóképűbb, humorosabb fiúval...

2.) Férjként "szenvedve": élettársaként egy nőnek akihez nem vonzódsz de szereted, a gyerekeid apjaként, a szüleid fiaként, sikeres(ebb) munkavállalóként, a haverjaid közül egyként, a társadalom teljes értékű tagjaként élni úgy, hogy a legszebb álmaidat csak a titkos, lopott órák valósítják meg...

Ezek eléggé kisarkított példák voltak, de legalább látod hogy semmi sem fekete-fehér. A női oldalt nem ismerem, így arról nem nyilatkozok. Talán nekik még nehezebb. Nem tudom. De az a lényeg, hogy mindennek vannak előnyei és hátrányai is. Aki hasonló helyzetbe születik, előbb-utóbb választania kell.

Szerencsére én még fiatal vagyok, hogy ezen rágódjak, de egyszer eljön az idő, amikor majd az egyikről le kell mondanom, vagy legalábbis részben. Nem olyan egyértelmű döntés, mint amilyennek tűnik.

Remélem segíthettem! :)

Mondtam, hogy kisarkított példa volt = szélsőséges eseteket vet föl.

Szerencsés vagy, hogy egyelőre meg tudtad őrizni az egyensúlyt! Sokaknak ez nem sikerül.

Mert félnek, hogy kiközösítik őket a suliban/kirúgják őket a munkahelyükről, vagy folyamatos atrocitások érik majd őket az utcán, a saját anyja undorodva néz rájuk stb.

Előfordulnak ilyenek sajnos.

Anyámmal még harcolok, öcsém nem tudja, apa elfogadta nagyon jól kezeli, egy barátnőm se fordult el tőlem.

Egyelőre egyetemre járok, ott nem tudja rólam senki, hogy leszbikus vagyok, még nem bízok meg senkiben annyira, hogy elmondjam.

19/N

Én sem ezzel kezdem egy új munkahelyen, új közösségben.

De ettől függetlenül felvállalom. Ha kérdezik, megmondom az igazat. Én a barátnőmmel élek együtt, családom, barátaim tudják. De nem egy munkahelyről jöttem el emiatt. Igen, valóban kiközösítenek, mondhatom azt is, hogy kiutálnak. Az engem nem érdekel, hogy utálnak, de amikor összefog ellened 10-20 ember, mert te b..zi vagy, meg leszbikus, akkor az már a munka rovására megy.

23/L

Ő az a boldogság, amiről te beszélsz, kedves kérdező..az itt keleten nincs, ha fel is vállalom magam és csatlakozok egy meleg szervezethez boldog(abb) lennék, de az lenne a legjobb ha úgy kezelne mindenki ahogy egy heterot. Én, szűk falusi körzetben felvállaltam. És egész jól fogadta mindenkit.

Nos de rátérve a kérdésre. Én azért nem vállalom fel teljesen ezt a dolgot mert létezik egy olyan "csodálatos" politikai irányzat amit úgy hívnak hogy neo nacionalizmus, vagy nemzeti szocializmus, és itt a probléma fő oka. Undorító gusztustalan módon emberszámba sem vesznek minket (lásd: Holokauszt). Nem tudom ki volt az az ember, akiben először felmerült ez...ez a moslék ez a fasiszta mocsok de remélem keservesen megsanyargatta az élet. És még a vallási dogmákra nem is tértem ki...Most jöhettek azzal hogy biztos kommunista vagyok de nem én liberális vagyok és igazából a kommunista pártokat is utálom mert ők sem vesznek emberszámba.

Mellékesen enyhe kifejezés a szenvedés, mert lelkileg annyira össze törsz hogy az valami leírhatatlan szellemi károkat okoz. És EZÉRT nem vállaljuk fel.