Lassan 1 éve hogy bevallottam önmagamnak meleg érzéseim, de problémák adódtak az önelfogadás és megvalósítás terén, mit tegyek? 20F

Lassan 1 éve annak, hogy bevallottam azt a tényt a pszichológusomnak (és Édesanyámnak), amit nagyon sok éve éreztem már önmagamban: a lányok mellett a fiúk is érdekelnek engem. Volt már barátnőm és remekül éreztük magunkat nagyon sokáig, összesen másfél évig voltunk együtt. Ez volt életem legszebb idöszaka és gyakran emlékszem vissza a szép dolgokra. Viszont érdeklődésem a fiúk iránt nem szünt meg.

Jelenleg 1 éve vagyok egyedül (pont azóta, amióta elmondtam a dolgot a pszichológusomnak), s ezen időszak alatt nagyon sok mindenen elmélkedtem és igyekeztem válaszokra lelni. Sokkal visszahúzódobb, csendesebb, komolyabb lettem mint voltam, ami nagyszerű hatással volt az életemre: a korábbi zaklatóim elfogadtak engem. Mások életeseményeit, mint külső megfigyelő szemléltem, amikböl sokmindent tanultam.

Tudni kell rólam, hogy alkotó szellemiség vagyok és rendkívül gyakran rajzolok képeket, írok történeteket és verseket, illetve szeretem a különféle művészeti alkotásokat amikben mély érzelmek vannak. Ez nagyban megkönnyíti a dolgomat és amolyan "önterapia" ez. Mélyen tisztelem azokat az alkotókat, akik büszkén felvállalják önön meleg érzéseiket és lerajzolják, leírják őket. (Vagy esetleg eljátszák, ha színészekről beszélünk) Nagyon sok az olyan rajzom, amiben többé kevésbé fellelhetőek burkoltan homoszexuális érzelmeim is.

Amióta külső szemlélőként látom a dolgokat, rendkívül szomorúan tapasztalom, hogy az iskolában a leszbikus lányokkal, de főleg a meleg fiúkkal rendkívül dúrván és rosszindulatuan bánnak a diákok, de gyakran még a tanárok is. (Sok tanár nyílvánosan gyűlöli a melegeket) Azok a lányok, fiúk, akik felvállalták ezt rengeteg támadasban és megaláztatásban részesülnek, folyamatosan éreztetik velük hogy "nem a közösségbe valóak". Volt sokszor példa arra, hogy én vígasztaltam meg öket és bizony nem esett jól a lelkemnek látni a fájdalmukat. PONTOSAN az ilyen negatív élmények miatt vagyok rendkívül boldog, hogy a biszexuális érzéseimről egyedül a pszichológusom és Anya tud.

Sajnos nagyon magányos vagyok s a mostani 1egyedüllétben ez az érzés folyamatosan jelen volt. Nagyon szívesen ismerkednék fiúkkal, de tudom, a világ nem ennyire egyszerűen működik. Beszélgettem meleg fiúkkal akik felregisztráltak meleg társkereső oldalra, vagy melegbárban jöttek össze valakivel és rendkívül megrázó dolgokat hallottam, sokukat nagyon csúnyan kihasználtak. Igyekszem annyira fegyelmezetten és burkoltan kezelni az érzéseimet, amennyire csak lehetséges, senkit sem szeretnék ilyesmikkel terhelni, hiszen mindenkinek megvan a maga gondja. Viszont sokszor érzem azt, hogy szinte felrobbanok a lelki tehertől amit egyedül kell cipelnem és tudom, nem szabad elmondanom senkinek sem. A művészi alkotás pedig nem jelent számomra teljes értékű megoldást.

Ti mit javasoltok? Hogyan cselekedjek?