Most akkor elveszett minden remény a lánnyal kapcsolatban?

Van egy nagyon kedves, mondhatnám tündéri aranyos lány, akivel tavaly óta járok egy osztályba. Csak látnotok kellene nektek is, és akkor egyből megértenétek, hogy miért: egy örökké mosolygó, kedves, szeretnivaló lány, akinek ráadásul még csinos arca is van.

Szóval én már szinte az első napon beleszerettem. Az a gond, hogy azóta nem nagyon közeledtünk egymáshoz, mert bármennyire is szeretem őt, mégiscsak nagy felhajtás lenne ebből, ha mindez ott a szűk közösségben a felszínre jutna. Ezért is gondoltam már rá sokszor, hogy majd elhívom valahova, és ott majd megismerem jobban is. Hát erre ma lehetett volna egy tökéletes lehetőség, de mégis nagyon úgy néz ki, hogy innen már nem kell lépni semmit, mert nincs értelme :(

Történt ugyanis, hogy teljesen véletlenül ugyanazzal a busszal jöttünk haza ma délután. Ő egy megállóval később szállt csak fel, de ahelyett hogy odaült volna mellém, mivel ott is volt egy üres hely, ehelyett a két üléssel előbbre lévő helyet választotta, ráadásul egy vadidegen ember mellett. Márpedig amikor felszállt a buszra, bizonyára jól láthatta, hogy én is ott vagyok, de hát hiába. Leszálláskor is csak egy gyors pillantást vetett rám, de érzelem aztán nem sok látszott az arcán, még csak egy kis mosoly sem :(

Szerintetek is ez annak az egyértelmű jele, hogy még csak annyira sem méltat, hogy 10 percre odaüljön mellém, nem hogy akkor ennél sokkal de sokkal többre... Mert ezt mással nem túlzottan lehet magyarázni :'(