Ti soha nem érzitek azt hogy nem érdemlitek meg a párotokat ha van vagy amitek van vagy a boldogságot szimplán ha azok vagytok?

soha.

amire más azt mondaná,hogy "ez mekkora szerencse!"

én az ilyesmire kapásból azt gondolom,hogy "dehogy szerencse te félnóta,ez nekem jár!"

De miért érzel így, hogy nem érdemled meg? Miért tartod magad rossz, vagy boldogságra érdemtelen embernek? Ez a depresszió kezdete.

Én inkább a sok rosszra ami ért, éreztem, és tudtam, hogy nem érdemlem meg.