Ti is gyakran érzitek úgy, hogy olyan magányosak vagytok és hiányzik már egy nyamvadt ölelés is?

őőőőőőő.... nem?

gyakran? mindig. régóta várok már valakire akit szerethetek és ő is szeret.. de ez a pillanat félek sosem jön el..

Lányként mondom, hogy ugyanebben a szituációban vagyok. Most volt az első kapcsolatomnak vége és rettenetesen szeretet hiányom van. A legjobban mégis az ölelések és a csókok hiányoznak a legjobban, amiket csak egy férfitól kaphatok meg. Szóval igen, most elég gyakran érzem magam magányosnak.

Mindig, mondjuk nekem 3 hónapja se volt...

Nekem màr egy éve nincen baràtom, de valahogy megvagyok, nem kezdem el sajnálni magam, remélem majd egy hozzám illő fiúval összehoz a sors, addig meg lefoglalom magam.

Én is ugyanebbe a cipőbe járok. Januárba dobott a barátnőm és azóta egyszerűen magányosnak érzem magam, hiába vannak barátaim, meg szeretnek de nekem szerelem az ami igazán hiányzik. Ez az egész szeptembertől kezdett el felerősödni bennem amikor tényleesen magányossá váltam mert jelen pillanatban egy lány sincs akivel legalább beszélgethetnénk webkamerán vagy csak simán chatelhetnénk. De inkább a testközeli élmények hiányoznak. Régebben is éreztem magam ilyen magányosan de akkor nem voltak ilyen érzéseim, gondolataim, de az elmúlt 1 hónapban ezek annyira fel erősödtek bennem hogy szívem szerint az első velem egy idős vagy 1-2 évvel fiatalabb lányt is csak úgy átölelném az utcán akit először meglátnék, de azért erre a szintre sem szeretnék lesüllyedni. De sajnos egyszerűen nincs senki aki igazán beszélgetne velem lányok közül és legalább egy picit érezne irántam valamit hogy átölelhessem és megcsókolhassam vagy csak puszilhassam. Egyszerűen már hiányzik egy társ, és már majdnem napi szinten arról álmodok hogy mindig van mellettem valaki az ágyban akit átkarolhatok éjjel vagy egymáshoz bújhatunk, és hogy reggel egymás mellett kelljünk fel és a gondolat hogy legalább legyen miért fel kelnem minden reggel hogy ne csak a munkába járás miatt ébredjek.