Létezik olyan, hogy egy lány sok szempontból inkább férfi lelkileg, mint nő?

Nem szexuális beállítottságra gondolok, ezt előre leszögezném...

Inkább olyanokra gondolok, hogy idegesít a logikátlanság, a női furfangok, valamint nem tudom a hagyományos nemi szerepeim közül azokat ellátni, amihez az kellene, hogy hallgassak egy férfira, vagy bármilyen szinten alárendeljem magam. Nem tudtam sosem a régi értékrend szerint fogadni az udvarlást - hogy hűvösen, nőiesen kéressem magam, és boldogan fogadjam az udvarlást - hanem ha tetszett az illető aki udvarolt, akkor visszaudvaroltam olyan módon, ahogy a férfiak szoktak udvarolni a nőknek. Érzelmileg is inkább egy hősszerelmes mesebeli lovaggal tudok azonosulni, mintsem a királylánnyal aki vár a lovagra. :D Tudom, hogy nem mese az élet, csak nem találtam szemléletesebb példát.

Remélem, azért érthető valamennyire. :)