Önbizalomhiányos gátlásos és félénk fiúk, miért mertek a lányokkal kezdeni?

Az egyik legfőbb ok, hogy félnek a visszautasítástól, mert sok negatív tapasztalatuk van ilyen téren.

A 2. ok, hogy egynémely visszautasítást elég bunkó stílusban kapták, ahhoz hogy utána teljesen elmennjen a kedvük a párkereséstől.

Szia!

Nem végeztem semmilyen közvéleménykutatást, így csak saját tapaszatalatimat tudom megosztani veled. Én sohasem szerettem például azt, amit a tükörben láttam, amikor belenéztem, és az évek múlásával ez az érzés egyre csak erősebb lett. Emellett a meglehetősen ritka intim kapcsolataim alkalmával az is kiderült, hogy szexuális képességeim igencsak behatároltak (és akkor még finoman fejeztem ki magam), és éppen ezért a 3 lány közül, akikkel összesen együtt voltam, egyik sem volt hajlandó arra várni, amíg kitapasztalom a szex fortélyait, és amíg kiderül, hogy tényleg csak olyan kevésre vagyok-e képes az ágyban, mint az első együttlétünk alkalmával. Aztán már csak annyi hiányzott, hogy egy lány, akit nagy nehezen meg mertem kérdezni, hogy randizna-e velem, azt válaszolta, hogy akkor sem, ha fizetnék érte...

Ez két éve volt, akkor voltam 22 éves. Azóta nem próbálkoztam. De ezt megelőzően is volt még néhány dolog.

Ezek alapján talán nem csoda, hogy a természetemből fakadó gátlásosság immár igen magas szintű önbizalomhiánnyal is párosul, és ott tartok, hogy konkrétan félek attól a szituációtól, ha megtetszik egy lány, mert tudom, hogy úgysem szólok neki, de azért mégis piszkálja a csőrömet a dolog.

Szóval a lényeg: ma már úgy gondolom, hogy egyszerűen én nem lehetek jó senki számára. Értéktelennek tartom saját magam, nem szeretem azt aki, és azt ami vagyok. Így pedig azt hiszem, azt sem várhatom el senkitől, hogy szeressen.

Remélem nem gond, hogy konkrét példákkal válaszoltam. Szerintem egyébként biztos vannak, akik durvább dolgokat is tudnának írni ilyesmiről.

Arra, hogy mik a jelei, ha valaki félénk, megint csak saját példával tudok válaszolni. Én például egyszerűen nem tudok folyamatosan annak a lánynak a szemébe nézni, aki tetszik nekem. Ha bámulom őt, és ő hirtelen rám néz, akkor elcsapom a fejem, és csak nézek ki a fejemből a továbbiakban. Ez egyszer még nem olyan feltűnő, de ha többször megismétlődik, akkor már valami van. Olyan is volt, hogy egy haveri társaságban voltunk a lánnyal, akkor mindenkivel beszélgettem, csak éppen vele nem, mert nem mertem megszólítani, csak éppen a szemem sarkából figyeltem őt folyamatosan. Meg még biztos van sok ilyen jel egyébként, most kapásból ennyi juott eszembe.

Bocs, hogy ilyen hosszan írtam, de általános okokat nem tudok, személyre szabott példával talán jobban lehet érzékeltetni azt, amire kíváncsi vagy.

Szia

24/f

Az utolsónak! Ne törődj másokkal!!! És ha valaki beszól legyen az férfi vagy csaj, szólj vissza. Nyugodtan le is nagypofájú k*rvázhatod. legalább nő az önbizalmad.

A világ az ilyen. A dolgok nem sikerülnek, de újra kell őket próbálni, addig amíg végre össze jön.

-----

"öreg vagyok én már..."

10:49-es vagyok!

Egyébként spec ha ez megnyugtat én sose jöttem ki a saját korombeli lányokkal. Sokszor hülyének és éretlennek tartottam őket, akik folyton okoskodnak az erkölcsösségről és hasonlókról, de igazából közük nincs hozzá. többségük valószínüleg totál hülyének tartott engem, de hát kit érdekel.

Szóval a lényeg, ami a lényeg próbálkozz idősebb nőkkel. Nekem bejött. Sokkal megértőbbek és kedvesebbek. Legalábbis amelyik szereti a fiatalokat. A másik felük ismételten kis hülyének tart és lekezel.

Jelenleg 21 éves vagyok és egy 28 éves nővel találkozgatok. Csak hogy lásd a korbeli különbséget.

-----

"öreg vagyok én már..."

A kérdésedvben meg van a válasz....

Önbizalomhiányos, gátlásos, félénk fiúk azért nemmernek kezdeményezni, mert önbizalomhiányosak, gátlásosak és félénkek...Egyszerű... Ezt nem is kell bonyolitani ennél jobban hisz itt a válasz...

A kérdés inkább azt akarja megtudni, hogy miért gátlásosak és félénkek.

-----

"öreg vagyok én már..."

Nem tudom aktuális e még a kérdés, de válaszolok.

Magam kiindulva azért vagyok önbizalomhiányos mert nem sok pozitív élmény volt az életemben. Nem csajozás terén mert abban semmilyen élményem nem volt soha hanem egyéb téren. Suliban nem volt sok barátom leginkább azok is olyanok, hogy csak azért ismertük egymást mert egy osztályba jártunk. Iskolán kívül nem találkoztam velük. Persze nem is igényeltem annyira én jól elvoltam nélkülük is. Bulizni nem járok mert nem születtem tehetős családba így arra neveltek, hogy minden egyes forintot meg kell becsülni ezért nem szeretem szórni a pénzt. Bulikat akármilyen jó is lehet pénzkidobásnak tartom meg mint írtam nem vagyok gazdag. Alkoholért sem vagyok oda annyira. Persze lehet mondani, hogy sóher vagyok, de olyan dolgokra amik fontosak nem sajnálom a pénzt. Munkába állás sem ment könnyen. Tanulmányaim után 1 évig "döglöttem" otthon mert nem kaptam semmilyen állásajánlatot és most kényszerből apám kisvállalkozásánál dolgozom, de ez hosszú távon sajna nem jó mert a járulékokat ugye fizetnie kell és ez a családi kasszából veszi el a pénzt. Meg a konkurencia is sok. Ez sem tesz jót az ember magabiztosságának. Nem is vagyok egy szép ember szóval e téren sem állok jól. Kezdeményezni nem merek mert szerintem úgyis csak elhajtanának. Ha mégsem akkor meg ott van az, hogy hogyan tovább? Tudom nem kéne kombinálnom ennyire de sajna ilyen a természetem. Sajnáltatni abszolút nem akarom magam én ilyen vagyok. Ha lesz valami lesz ha nem akkor ez van. 22/F