Lányok, mi volt a leglehetetlenebb helyzet, amiből kapcsolatotok lett?

Bejelölt egy srác facebookon. "Kedves" lány révén találkoztam vele egy meccs után. Beszélgettünk, még úgy konkrétan nem volt vele baj. Bár kicsit nyálasnak tartottam.

Én tipikusan a kemény lány vagyok, aki mindenkinek kiadja az útját, lelkiismeret furdalás nélkül, ami szívemen az a számon, ergo két külön karakter voltunk.

Nem értette a poénjaimat, nyáladzott.

Mikor nálam volt már azt kivántam, hogy bárcsak elmenne. Aztán az 5. talinál nálunk voltunk, megtörtént a dolog. Mikor este kísértem ki, benyögte, hogy "szeretlek". Mosolyogtam egyet, aztán jött a poén, megkérdezte, hogy nekem nehezemre esik kimondani?! Vagy miért nem mondom. A taknyomon csúszva a röhögéstől mentem be.

Megakart látogatni, amikor halálomon voltam 2 foghúzás után, amik mellé szép herpeszeket is kaptam. Anyámmal beszélte meg a hátam mögött, hogy ő jön, mert szeret. Na hát akkor elküldtem melegebb éghajlatokra. Azóta is teper, pedig ez szeptemberben volt.

Lehet miatta ver a sors, amiért így kicsit úgymond átvertem. Vigasztalódtam csak vele. Megbántam.