Csak én vagyok az egyetlen férfi aki úgy gondolja, hogy a nők kicsit messzire mentek a nagy egyenjogúskodásban?

Mindenki olyan világot és környezetet teremt maga számára (remélem), amiben a legjobban érzi magát.

Nekem ez az volt, hogy egy majdnem 10 évvel fiatalabb nőt vettem el, aki gyerekeket szült nekem, míg mindketten a magunk csúcsán voltunk. Ő maximum részmunkaidőben dolgozik és inkább a gyerekekkel van otthon és velük foglalkozik, míg én keresek annyit hogy az anyagiakra ne legyen gondunk.

Előtte pedig kiélveztem az életet és átadva magamnak a természetem hívó szavának sok jó nővel feküdtem le a húszas éveimben. De mivel tudtam, hogy csak egyet ejthetek teherbe, ezért az elérhető legjobbat választottam.

Ha lenne még egy lehetőségem, nem változtatnék semmin.

Én meg sok jó pasival lefeküdtem mert úgy hozta a kedvem, na lehet a szívekhez kapkodni. Ja, biztos az a magyarázat hogy tudat alatt a leendő gyerekemnek kerestem a legjobb apát... Hagyjuk már a dumát.

Szeretem a szexet, mert jó, és fiatalabb koromban hajtott a kíváncsiság, hogy kivel milyen, a legkülönfélébb pasik tetszettek meg, sokan homlok egyenest ellentmondtak az "evolúciós szempontból optimális"-nak nevezhetőnek.

A kíváncsiságom már elmúlt, megtudtam amit akartam és a párom mellett maximálisan kielégít a monogám élet, de gyereket mégsem akarok egyelőre, valahogy nálam a "biológiai óra" elmélet is megdőlt.

De ennyit erről az egészről, több szót nem érdemel.

En harmincas no vagyok, es nem pasizom, nincs babariado, elem az eletem es ennyi. Nem akarok ferjhez menni, lehet, hogy ezzel a hozzallassal kilogok a tarsadalom szuklatokorubb tagjai kozul, de azt vallom, hogy amig nem vagyok erett a gyerekvallalasra, addig nem lesz gyerekem, amig nem talalok egy olyan ferfit, akire felnezhetek, tisztelhetek, addig nem lesz pasim, es amig en nem vagyok melto parja valakinek, addig nem nem baj, ha nem kerik meg a kezem.

Mellesleg ha belegondolsz, egy gyerek nem ugyanazt jelenti a no es a ferfi szamara. Tisztelet a kivetelnek, de a ferfi szabadabb, a no, ha gyereket vallal, akkor az 24 oras szolgalat hosszu eveken at, piheno nelkul. Nem mindenki kepes ezt bevallalni, es akkor jobb is ha nem szaparodnak.

szingli élet forever , egy kis bdsm még jól jönne hozzá

34 /F

32-es: egy igazi nő, ugyanilyen vagyok/voltam én is.

33-assal teljesen egyetértek.

34-es: eljön még az az idő, amikor fizetni fogsz házvezető nőért, havonta a kis nyugdíjadból, s szomorúan nézed majd, ahogyan más férfinak ezt ingyen megcsinálja és főleg szeretetből egy hűséges és kitartó feleség és a gyerekek. De a lényeg az, hogy te egyedül vagy forever és ezt élvezed. Nem tanácsolom, hogy sokáig ebben a ködben tartsd a fejedet.

Korábban írtam meg azt, hogy egy jó munkhellyel, akár saját vállalkozással rendelkező anyának sokkal jobban megéri, ha egyedül él gyermekével. Továbbra is fenntartom ezt a véleményemet azért is, mert a sok munka mellett nem biztos, hogy lelkileg és testileg min. 20 évig a férjének minden szexuális és külsővel kapcsolatosan pretenciójának meg tud felelni, így, minthogy a XXI. sz.ban vagyunk, nagyon nagy a valószínűsége annak, hogy a férj félrelép, eldobva magától minden addigi megkapott gondoskodást, szeretetet, ellátást. Ha ezt a törvény büntetné (mint. Dél-Amerikában) pl. közmunkával, akár börtönnel, teljesen más, kiegyensúlyozottabb társadalom lennénk és egyenlőek lennének a jogok is. DE ameddig ez nincs meg, addig a kérdésben szereplő "a nők kicsit messzire mentek a nagy egyenjogúskodásban" teljesen érvénytelen.

Lelketlennek tűnik a gyerek szempontjából ez a szitu? Bizony, így van. De a családját elhagyó és így szándékosan kigáncsoló férjre miért nincs lehetőség emiatt mutogatni???

Leírtam már miért borzasztó, ha egy szülő szándékosan választja azt, hogy egyedül neveli a gyerekét.

Az hogy az alapján, amit te leírtál, egy anya le sem sz.arja akkor, hogy a gyerekének mi a jó. A gyerekek akkor válnak mentálisan a legegészségesebbekké, amikor két szülő, egy anya és apa neveli fel őket.

Nem véletlenül alakult ki a család intézménye sem, miután az emberiség állandó lakhelyes életmódra váltott. A monogámia nem elégíti ki sem a férfit, sem a nőt, az igazi nyertesei a gyerekek.

Mentálisan azok a legstabilabb felnőttek, akiket egy anya és egy apa nevelt fel szeretetben. Egy anya nem tudja pótolni egy apa szerepét és egy apa sem az anyáét. Fizikailag, anyagilag lehet hogy képes egy nő vagy egy férfi egyedül gyereket nevelni, de ezzel felfoghatatlan szellemi károkat okoz a gyerekének és tulajdonképpen a gyerekei igényein kívül minden mást kielégít, csak pont ezt a szinte legfontosabbat nem.

Másik:

Akkor az élet minden területe legyen egyenlő. Legyen büntethető a család elhagyása, de a család alapítása is legyen mindkét fél választása alapján alapuló:

Ne csak az anya dönthessen a megszületendő gyerekről. Mi van ha két embernek véletlenül becsúszik egy gyerek és az apa akarja a gyereket, az anya nem? Az anya elvetetheti. És ha az apa nem akarja és az anya igen. Az anya megtartja. Na itt a baj. Hol az egyenlőség?

Összességében csak azt látom most, hogy úgy általában téged nem érdekel a családon belül vagy kívül a gyerekek és a férfiak jóléte, jobb léte, egyedül a nőké és hogy a nőkön kívül mindenki legyen képes áldozatokat hozni és kompromisszumokat kötni.

Nálunk ugyanúgy a feleségem alig dolgozik és én tartom el a családot, miközben boldog gyerekeket nevelünk. Kész.

Az általad leírt világban ha jól értem ha valamelyikünk el akarna válni, ez történne:

A: a férfi el akar válni - mehet börtönbe

B a nő el akar válni - oké, viheti az ingatlant, a fél vagyont, a gyerekeket és kaphatja a gyerektartást

Ebben megint hol van az egyenlőség?

Igen, valóban azok az egészséges gyerekek, akiket mindkét szülő egy fedél alatt nevelt fel. Éppen ezt hangsúlyozom én is és azt, hogy a apák egyáltalán nincsenek felelősségre vonva semmiféle téren, sőt, az utóbbi időben már büszkeség is, ha félrekettyint és minél fiatalabbal, annál jobb. Úgy gondolom, hogy a holdról jött az az ember, aki azt mondja, hogy a 90-es évek eleje óta a férfiakkal nem szaladt el a gyeplő, sok szempontból.

Megkérlek szépen, hogy annak a válaszolónak a mondatára válaszolj, aki azt írta előzőekben, hogy "egy férfinak nincs szüksége családra". Az ilyet szerinted meghatja az, ha mi ketten verjük az asztalt a gyerek egészséges felneveléséért? A következő kérdés éppen az kellene legyen, hogy melyek azok a jelek, amelyekből egy fiatal lány/nő ki tudja szűrni a szemét ego férfiakat, akiknek egyáltalán nem fontos a család és a lehetséges közös gyermek egészséges nevelése. Erre kellene a megoldást keressük.