Miért mindig mások véleménye miatt aggódok?

Nagyon ismerős a helyzet, és talán én sem tudom száz százalékosan a megoldást megfogalmazni, de volt nekem is egy ilyen időszakom, az osztálytársaimmal. Rettentően rosszul viseltem a hátam mögött megjegyzett negatív véleményeket, mindenkinek a kedvére akartam tenni, azt akartam hogy szeressenek és elfogadjanak... Erre persze ők is rájöttek, ami oda vezetett, hogy kutyaként kezeltek, mert "úgy is azt teszi, amit mi mondunk". Mostanra már mindenem tele lett ezzel a lenézéssel, és kezdem látni azt, amiről rengetegen próbáltak meggyőzni: hogy pont, hogy fordítva lenne ez jogos. Mindegy is, én nem vagyok az a típus, aki bosszulgat meg haragoskodik, így is borzasztóan rosszul viselem a konfliktusokat.

Most, hogy cirka másfél évem van vissza a suliból és a tanulásra kellene figyelnem, meg arra, hogy olyan eredményeket érjek el, amivel fel is vesznek az egyetemre, valahogy nem tud érdekelni, mit gondolnak. Ha tegyük fel, még is érdekelne, eltelik másfél év, elválnak útjaink, aztán hol számított az, hogy mennyire "fogadam szót" nekik? Vagy ne a sulit vegyük, hanem bármi mást... Ha van az embernek egy igaz barátja, az támogatja és nem vár el ilyesmit, ha meg nem igazi a barátság, véget fog érni, utána hol a fenében fog az számítani bármit is, hogy mennyire cselekedtél az ő akarata szerint? Akkor valószínűleg rájönnél, hogy hiába volt a nagy igyekezet, ha a nagy semmiért ment és jobban jártál volna, ha magadra hallgatsz, vagy valaki olyanra, akinek a véleménye nem a saját önzőségét tükrözi... És nem csak abból a bizonyos "csapatból", közösségből vagy az én esetemben osztályból áll az egész világ, mert máshol meg érdekes módon van egy egyöntetű vélemény, ami teljesen ellenkezik az illető(k)ével, ráadásul olyan emberek véleménye, akik azért láttak már pár dolgot ahhoz, hogy ne állítsanak komplett ostobaságot...

Csak annyit tudok mondani, hogy találd meg a "köreidet", azt a kis világot, amiben jól érzed magad, azt a dolgot, amiben örömed leled, legyen az egy adott baráti kör, hobbi vagy akármi, lényeg, hogy ad egyfajta önbizalmat és pont emiatt nem akarsz a végére mindenkinek megfelelni, hanem tudod, mik a "saját döntéseid". És persze értékeld át a dolgokat, hogy azok, akik mondják neked ezeket a dolgokat, vajon miért mondják azt, amit( erről meg is kérdezheted őket, a "mert csak" nem válasz, ahogy az sem, ha a saját ízlésükkel indokolják), vagy azt, hogy vajon nekik mennyivel "jobb", hogy csak így, lazán odavághatják ezt neked és vajon mennyi ezekben a véleményekben a tiszta, őszinte jóindulat...? Meghallgathatod őket, de ha már mindenképp adsz mások véleményére, kérd ki még 10-20 ismerős vagy barát, esetleg rokon véleményét a dologról, hogy ők mit gondolnak, aztán mérlegelj az alapján. Másrészről pedig az is hasznos lehet, ha fejben lefuttatsz egy "mi lenne ha" gondolatsort és nagy eséllyel meg fogod érezni, melyik verzióhoz ragaszkodsz te jobban. :)

Remélem, tudtam segíteni.:)

17l