Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A sztereotípia beteljesülése, "hazug, arab menekült sok chates barátnővel". Belezúgtam. Most mit tegyek?
Sziasztok!
Már tettem fel hozzá kapcsolódó kérdéseket, csak régebben és más nézőpontokból. Ez most más.
Több mint egy éve találkoztam vele, egy óra hosszára, majd chatelni kezdtünk egymással (párszor kamerával), nagyon szoros kapcsolat alakult ki közötünk. Mind a ketten többet érzünk egymás iránt, mint ami normális lenne. Együtt voltunk jóban-rosszban, szinte napi szinten beszélgettünk, csak 1-2-szer volt egy hosszabb kihagyás.
Egy gond van csak. Azt mondja hogy szeret. Amit az elején el is hittem. De mára nagyon átlátszó lett, tudok róla hogy több lánnyal beszélget így, de gyáva beismerni. (Persze le sem tagadja.) Egyértelmű utalást is kaptam arra hogy ez mégsem olyan komoly. Szerintem már csak a rengeteg emlék tart minket vissza. Annyi minden közös élményünk van, tényleg nagyon-nagyon szoros lett. Én viszont totálisan teljesen beleszerettem. A másik bökkenő pedig hogy a szüleim akarata ellenére teszem mindezt, már egyszer megtiltották hogy újra írjak neki, de azóta is tartjuk a kapcsolatot. A helyzet egyre rosszabb. Én csak jobban kötődök hozzá, de ő is törődik velem, már sokszor volt olyan hogy nem írtam és mindig ő keresett újra. Tényleg meghallgat, segít stb. Egyre többet veszekedünk. Rengetegszer mondtam hogy ez az utolsó csepp a pohárban, sokszor megbántott. Mégis függő lettem. És ő is. Nem tudunk elszakadni egymástól. Ide sem tud jönni, hiszen még egy évig menekülttáborban van külföldön. De lassan félni is kezdek, mert túlzásba vittem, túlfeszítettem a húrt és tervez idejönni. Szeretem de iszonyú makacs és néha rossz természetű, de nagyon hiányzik és még nem találkoztam hozzá hasoló fiúval. Rengeteg minden is tudok róla, úgy érzem jól ismerem. Mégis teljes titok övezi igaz kilétét, ráadásul egy nőcsábász is. És még hogy titokban is kell tartanom! Kikészülök.
El akartam hagyni már sokszor ezelőtt. Ő is, de mindig visszataláltunk egymáshoz. Megbeszéltük, újrakezdtük. Ő is könnyen az ujja köré tud csavarni. De a sok rossz tulajdonséga ellenére tényleg szeretem és belehalok annyira hiányzik. Mit tehetnék?? Tudom hogy ez nem jó így, de egymás nélkül sem tudunk élni. Ráadásul egy év 3 hónap. Nem csak eg szimpla chatpartner. És mégegy.... 7 évvel idősebb.
Mit tehetnék hogy sikerüljön elfelejteni ezt az egészet? Vagy van esélye ennek az egésznek? Ha nem szenvedünk, egymással érezzük egymást a legjobban, egyszerűen imádom és mindig számíthatunk egymásra. Nagyon különleges fiú. Van benne ráció hogy teljesülhetne régi álmom hogy valah lesz köztünk valami? (Ő nagyon és nagyon gyakran ajánlgatja, most már különleges félelmetes is, ha emlegeti hogy már csak ennyi hónap).
Valamit nagyon elszúrtam. Mit tegyek? És a szüleimnek meséljek róla többet? De akkor ezt ki is nevezném életem uolsó írásának.
Segítsetek!!!! Tényleg nem tudom elhagyni. Az életem részévé vált. Konkrétan ma olyan hangulatában volt, hogy nem tudta abbahagyni a romantikus vallomásait. Kezdek félni. Tudom, hülye voltam. Megbántam. Valakinek van valami tanácsa?
Egy kétségbeesett 17/L
válasza: válasza:Tudod mi a különbség köztetek és az országok között?
Hogy ha ő elcsábítja a fejed akkor hős lesz. Ha te hagyod megad behülyíteni akkor mi itt pedig sajnálni fogunk, pedig azt kéne mondjuk, hogy egy áruló vagy.
(légyszi pontozzatok le, mert az megoldás igazság ellen)
válasza:Kérdező, nekem volt egy ugyanilyen barátom.
Kiment az arab férfihez, teherbe esett tőle (elég gyorsan). Még a terhesség alatt kiderült, hogy az arab férfi csempész és van egy felesége. A hölgy hazajött (mivel az országban nem kielégítő az egészségügyi ellátás), megszülte itthon a gyerekét, depressziós, teljesen magába van fordulva, egy férfi sem néz rá.
Te ne kövesd el ugyanezt a hibát...
Kedves #10!
Köszi hogy még válaszolsz, így még azt is meg szeretném kérdezni, hogy ha elvesz feleségül, magyar állampolgár lesz, magyar útlevéllel? Lehetséges ez??
Hát... A szüleim... Nem, nem tudok velük beszélni róla. Az elején csak egyszerűen meséltem róla, ők úgy hallgatták, mintha nem is érdekelné őket annyira. Persze nővérem kérdezett húzósokat, de mindenre választ tudtam nekik adni és 100%-ban biztos voltam benne hogy ő más. Jöttek ugyan ezekkel a rémsztorikkal. Tudták hogy a fiú menekülttáborban van, talán ez volt nekik rémisztő. Ezek után csak hónapokkal rá említettem meg, vagy max. 1-1 szóban, és engedélyt kértem tőlük... Na onnanstól kedve kész káosz. Amikor ordibálva közlik a véleményüket “Azt hiszed hogy...”, a nevét, még az országa nevét sem merem kiejteni a számon mégegyszer. Legalábbis anyukám előtt nem. Ezek nem normális körülmények szerintem. Ők is csak ezt mondják, hogy majd találok valakit, csak hagyjam ezt abba. Csak sajnos már belemásztam a slamasztikába.
Remélem hamarosan történik valami...
#11
Nem mondtam hogy kapcsolat, mint párkapcsolat. Közted és köztem is kapcsolat van.
Másrészt az az egy óra a világ leghosszabb egy órájának tűnt. Így utólag a legrövidebbnek. Már aznap – hogy szépen fogalmazzak – elég magabiztos volt. Azóta már láttam kamerán is néhány percre, persze az nem ugyanaz. Valamint azért több mint egy év! Az azért sok. Szakításról sem beszélnék, hiszen nem vagyunk együtt. De az igen, biztos hogy belészerettem. Menthetetlenül szerelmes vagyok. Szerinted miért vagyok még mindig mellette ilyen hosszú idő után? Nem azért mert a legjobb társaság. Mondjuk sok idő volt, amikor ő volt a legjobb társaság is. Így elég hülyén hangozhat, tudom, de annyi mindent éltünk meg közösen, leírhatatlan. Nem tudok mit tenni. Hülye vagyok, belezúgtam, nem tudok mit tenni... De köszi a választ!
Kedves menta34!
Hm... ez elgondolkodtató. Szerintem ez nem országok harca. Valamint lassan kijelenthetjük hogy a fiú országtalan. Benne van az arab identitástudata, de már kb. 5 éve itt van és még itt is tervez maradni. Mégis ki számára lenne hős? Egy fiatal, idióta, nem valami szép lányt elcsábítani nem nagy feladat és nem nagy érdem. Nem hiszem hogy a büszkeség miatt tenné.
Valamint az áruló szó is kicsit erős. Az biztos, hogy te nem fogsz megsajnálni, de ez így van rendjén. Kívánom hogy egy kicsit belelátnátok a helyzetembe és látnátok hogy mi van a hátunk mögött. De amit mondtál, van benne igazság. Ha elhagyom Mo.-ot, az az én döntésem volt, vállalom érte a felelősséget és nem hiányzik senki sajnáltatása. Megérdemelném az áruló jelzőt, akkor is ha nem értek vele egyet. Ezek szerint pl. minden külföldön tanuló diák is áruló? De nem, még nem tervezek elmenni. Igaz, nagyon vonzz külföld, szeretnék kimenni, akár tanulni is, imádok utazni, de ezek a sorok is nagyon igazak: “A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely. Áldjon vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell...” mert “Bölcsőd az, s majdan sírod is, mely ápol, s eltakar.”. Oké, ez nagyon idiótán nézhetett ki, ezzel csak azt szerettem volna kifejezni hogy magyarnak érzem magam és még maradok... [Igaz, ez a fiú pont ezt cáfolja]. Köszi a választ. (És persze megy a “likejel”, ugyan ez nem megoldás)
Kedves #13!
Úh, ez egy kicsit talán túlzás volt, hogy ugyan ilyen. Én még nem tettem ilyesmit.
De ez a történet nagyon durván, szomorúan hangzik. Az a baj, hogy tényleg hallok ilyesmit, de olyan nehéz elhinni hogy ilyen létezik! Igen, csak a saját hibájából tanul az ember, remélem ennek most nem kell beteljesülnie...
Ez nagyon hihetetlen. Neki pedig kívánok sok erőt és kitartást, önbizalmat, nagyon nehéz lehet... És persze valakit aki elfogadja így. Ezt elég durva lehet egyedül végigcsinálni. Én az ilyen embert nem férfinak hívom (=állat). Nem tudom hogy történhet ilyen... de láttam pl. A lányom nélkül soha c. filmet, ami szintúgy állítólag igaz történet alapján készült. Túl feldoghatatlan ez az egész. Nem tudom felmérni hogy ő is ilyen- e, vagy igaz minden amit mond. Elvégre itt dekkol egy éve. Annak ellenére hogy én is őrült vagyok.
Köszi a választ, sokat jelentett egy ilyet olvasni.
Nem tudom mit tehetnék... De lassan kikészülök. És mi lesz ha tényleg ide jön? Lesz egy gyerekem 18 évesen és özvegy is leszek rá egy évvel? Vagy happily ever after?
Mindenkinek nagyon köszönöm a választ. Igaz, még mindig nem tudom mit tegyek és hogy, de elgondolkoztam újból... Túl sok hibát halmoztam fel egy éven keresztül.
És bocsi a hosszú írásokért.
válasza:Kedves Kérdező, közben kicsit utánanéztem, és úgy vannak a szabályok, hogy ha nincs magyar felesége, akkor 10 év után kaphat állampolgárságot, ha megtanul magyarul, és letesz valami vizsgát. Ha van felesége vagy magyar gyereke, akkor bizonyos feltételek mellett 3 év alatt lehet magyar állampolgár.
Tehát nem rögtön, de mindenképpen könnyített a dolog.
De ha megkapja a magyar állampolgárságot, akkor eu-s állampolgár lesz automatikusan.
Én megértem, hogy te nagyon szerelmes vagy, és ez az emberek 99,9%-val megesik, és 17 évesen én pl. olyan iskolatársamba voltam nagyon-nagyon szerelmes, akivel egyszer sem beszéltem, tehát megértem azt is, hogy ilyen logikátlan módon leszel szerelmes. Ebben a korban előfordul az ilyesmi. Viszont egy biztos, ezt az érzést és ezt az állapotot ki fogod nőni. Most még hihetetlennek tűnik, de a 17 éves kori szerelme az emberek szerintem 100%-nak elmúlik.
És mondjuk ha belemászol akármibe is ezzel a fiúval, akinél te vagy az egyik chatpartner, vagyis csak az egyik lehetőség a több közül, és ha idejön, esetleg ki tudja, mit csinálsz, gyereket szülsz tőle, vagy akármi, nem tudom, de előbb-utóbb biztos, hogy ki fogsz józanodni. És akkor ott lennél abban a helyzetben, amit 17 éves naiv fejjel teremtettél magadnak, és viselned kéne a következményeit ki tudja, meddig.
Sajnálom, hogy a családoddal nem tudsz normális hangnemben beszélni a dologról, pedig ez most fontos lenne. De persze megértem őket, hogy hisztériásan reagálnak a dologra, ha az én majdnem felnőttkorú lányom ilyesmiket forgatna a fejében, én is nagyon kétségbeesnék.
Mindenesetre jó, hogy másokat is megkérdeztél a dologról, és nem egyedül akarsz dönteni egy ilyen komoly kérdésben.
válasza:Szia!
Én egy 18 éves lány vagyok, 2 és fél évig volt kapcsolatom egy szíriai férfival. Szinte első látásra beleszerettem, olyan kedves és aranyos volt... Aztán nem kellett, csak pár hónap, és teljesen megváltozott. Hideg lett és közömbös. Hol veszekedett kiabált velem minden apróságért, hol kedves volt és gondoskodó. Közben kiderült, hogy van neki felesége, gyerekei és több barátnője is mellettem. Nem ért sokként, hiszen tudtam, hogy az araboknál ez nem ritka, de nem igazán gondoltam bele, hogy ő is ilyen lehet. De akkor is rosszul esett, és szégyelltem magam, hogy ennyire hülyének tudott nézni, és hogy ilyen naiv voltam. Ő csak szexet akart végig, meg fiatal csajt, akit mutogathat a haverjai előtt. Ezt meg is tette egy párszor. Miután elhidegültünk egymástól és kiderültek ezek a dolgok, szakítani akartam, de nem tudtam. Annyira belehabarodtam, hogy a rózsaszín felhők közül nem tudtam kikeveredni, úgy se, hogy közben tudtam mindenről. D Elhagytam szó nélkül (terveim szerint örökre) 8 hónapig bírtam. Utána visszamentem hozzá, hogy megbeszéljük a dolgokat
válasza:Bocsi, véletlenül elküldte a választ...
Szóval visszamentem hozzá, és meg akartam beszélni, hogy legyen végleg vége. Akkor elkezdett fenyegetni, hogy ne találkozzak más fiúkkal, és közölte, hogy látni szeretne hetente. Ez a mai napig tart... Próbálom lezárni, de még mindig szerelmes vagyok, holott tudom, hogy rosszat teszek magammal. Az arabok sajnos különösen jók abban, hogyan bolondítsanak magukba lányokat.
Üdv:18/L
A te barátod melyik országból származik?
válasza:Talán ezt a cikket azért olvasd el:
Kedves #15!
Köszi újból a választ. Hm.. Elgondolkodtató. Nem tudom mennyire érné-e ez meg neki. Elvenni egy őrült, tapasztalatlan lányt, csak azért hogy könnyebben papírokhoz jusson... Nem tudom. De ez tényleg nagy könnyebbség.
Ezzel csak az a baj, hogy már én is voltam szerelmes. Azt hittem már nem lehetek jobban, azok is persze Plátói szerelmek voltak. Velem is megesett hogy olyanba estem bele, akivel még nem is beszéltem. :) Azóta már kicsit idiótának tartom a dolgot. De aztán jött valaki, aki megmutatta hogy ez nem úgy működik mint az amerikai tini filmekben vagy a mesékben. Megtanított úgy igazán szeretni. Imádni, csodálni, odafigyelni, becsülni, törődni, ugyanakkor bőven öntöztem a földet miatta, megtanított milyen csak azért sírni, mert hiányzik, mert messze van, mert olyan tökéletes és tudni, hogy akárkije lehet, milyen a reménytelen szerelem, megtanított milyen ha nagyon megbántanak, ha becsapnak, ha kihasználnak,milyen sokadiknak vagy elsőnek lenni a sorban, milyen szembeszállni a szüleiddel valaki miatt, vele úgy mindenen keresztülmentem amin egy életen keresztül egy normális kapcsolatban végig lehet. Kivéve azt hogy itt lehessen mellettem... Ha pedig nem is mellette fogok kikötni (ami pedig valószínű) egyszerűen már nem lennék ezt képes újból végigcsinálni. Valamint talán ő tud a legtöbbet rólam az egész világon.
Nagyon szereném már végre kinőni, mint az eddigieket, amik nem is voltak igaziak így visszatekintve, de ez túl életszerű. Olyan hús és vér dolog. Nem tudom mit tehetnék... Valóban biztosan kijózanodnék ha megtörténne és egy életen keresztül bánnám. Tudom mi lenne a helyes, de nem tudom hogy tegyem. Két napja nem beszéltünk és már elvonási tüneteim vannak. Ez azért már durva.
Remélem valami normális dolog is kisülhet ebből. Igaza van a családomnak is. De nem akarom elveszíteni...
Kedves #16!
Wow... Köszi szépen a válaszodat! Szinte hihetetlen ez a történet. Köszi hogy leírtad.
Két és fél évig volt vele kapcsolatod? Akkor ezek szerint te is ilyen fiatalon belementél. Hm, nehéz akármit is válaszolni erre. De teljesen megértelek. Valahogy én is így voltam. Belehabarodtam. Imádtam. Aztán voltak időszakai amikor úgy beszélt velem, mint a kutyával. De később mindig tudott olyan mondani, ami felolvasztotta a szívemet. Iszonyú magabiztos is lett, látva hogy azt tehet amit akar, az övé vagyok. Hiába tudok arról, hogy valószínűleg több lánnyal is chatel, ő nem gondolja ezt az egész dolgot komolyan. Tisztában vagyon vele. Ez csak egy játék neki a szabadidejében. De itt is nagy a rózsaszín köd, valami kémiai anyag nem enged elmenni. Vagy ha még meg is küzdnék magammal, ő toppan be újra. Nem tudom miért csinálom ezt. Ilyen téren teljesen egyetértek veled.
Mondjuk egy feleség azért komolyabb dolog... Tudom, hogy ez ott normális, de valahogy európai agynak még mindig nem teljesen elfogadott. A chates barátnők még okék, mert őket még könnyű otthagyni. Ha a fiú tényleg szeret, képes rá. De egy feleség már elkötelezettség.
Elhiszem hogy szerelmes vagy. Teljes mértékben megértelek. De nem akarom elhinni hogy ez így a legjobb neked. Nekem mindig azt tanácsolják, hogy majd jön valaki aki helyettesítni. Hát, mint részleges sorstárs (csak kisebb tétekben) én is ezt tudom mondani, hogyha jön valaki, aki szeret teljes megosztatlan szívével, akkor ne félj belemenni. Valahogy csak túllépünk majd rajtuk. Igaz, már egy éve próbálkozok, de muszáj erősnek lenni. Te is, bízz magadban. Ha ez így nem tetszik, változtass. Biztos hogy annyi pótolhatatlan van abban a fiúban, hogy megérdemled ezt? De tényleg nagyon profik ebben az arabok.
Remélem minden jóra fordul majd, vagy örökre egyedül a tiéd lesz, igazán megérdemled, már hűségesen szereted évek óta. Kívánok minden jót! Akárhogy döntesz... De ne félj nemet mondani. Oké, ez tőlem kicsit furán hangozhatott, mintha magamnak adnék tanácsokat, de elméletben minden megvan, tudom, csak gyakorlatban nem könnyű bevezetni. Sőt... nekem ilyen messziről tőle, egy találkozás után is öldöklő. Szóval tarts ki! :)
Ha történt valami, szívesen várok privát üzenetet is!
Óh, és az én “barátom” pakisztáni származású...
Kedves #18!
Hú, ez a cikk egy kicsit sokkolóan hatott most. Pontosabban nem is tudom leírni hogyan. Már hallottam ilyenekről. Igen, ez elég durva. Ilyenkor veszem észre magamon, hogy csak mosolygok és "ó, ő nem olyan"... Ki tudja... Mondhatnám hogy hogy voltak ilyen hülyék azok a nők... Hát... Inkább meghúzom magam. Köszi szépen a választ. Egyenlőre azért még nem terveztem hozzámenni. Úgy egy évvel ezelőtt megkérdezte, de olyat válaszoltam, hogy nem hozta fel többé. Ha minden igaz, nem kell elvennie senkit, még 1-2 év és minden oké lesz. De a cikk utolsó része nagyon durva. Még fehér ruhában vitték el bilincsben? De elgondolkodtató, az biztos. Köszi szépen! Azt hiszem most egy kicsit magamba szállok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!