Miért szeretem még mindig azt a férfit, aki ugyan vonzódik hozzám, de nem szerelmes belém?

Miért szeretem még mindig őt legbelül? Annak idején elmondta nekem, hogy nőként vonzónak talál, így szívesen randizna velem, de mélyebben nem kötődik hozzám, és nem akarna nekem fájdalmat okozni, így inkább járjak el társaságba, és keressek magamnak valaki mást. Azóta össze is jöttem egy olyan férfival, aki nagyon szeret engem, és én is szeretem őt, de mégsem úgy, mint a "régit", akit valószínűleg nagyobbrészt csak a külsőm vonzott. Van, amikor felszínre törnek a vele kapcsolatos emlékek, és olyankor szinte sírni tudnék, hogy nem kellettem neki. Teljesen össze vagyok ettől zavarodva. Vajon még mindig őt szeretném, és nem pedig a jelenlegi barátomat? Nem akarom, hogy így legyen, mert nincs értelme őt szeretnem.