Miért vagyok érzelmileg zokni, mióta barátom van?

Már 21 éves vagyok, de most vagyok először szerelmes. 4 hónapja járok a barátommal, és nagyon szeretem.

Rólam tudni kell, hogy korábban szinte egyáltalán nem tudtam sírni. Mások előtt 10 és 21 korom előtt egyszer sem sírtam el magam, még anyukám előtt se. Még a szeretett nagymamám temetésén se, pedig akkor egy világ dőlt össze bennem. Egyszerűen nem tudtam sírni, akkor se ha nagyon szomorú vagy dühös voltam. Csak nagyon-nagyon ritkán, 10 év alatt kb. háromszor ejtettem pár könnycseppet, de azt se látta senki.

Mióta barátom van, ez teljesen megváltozott. Mások előtt még mindig nem sírtam, de a barátom előtt 4 hónap alatt kétszer... Egyszer nagyon dühös voltam valami miatt (nem a barátom miatt), egyszer pedig nagyon fáradt voltam, és egy apró kis konfliktusnál eltörött a mécses.

De ez nem minden, ha egyedül vagyok, akkor már bármikor tudok sírni. Egy reklámon, egy filmen, egy könyvön, egy zeneszámon... Az elmúlt 10 évben ez kizárt dolog lett volna, de most van, hogy minden másnap könnyezek valami ilyesmi miatt. Ennek köze lehet ahhoz, hogy barátom van? Mert elég egyértelműen akkor kezdődött, mikor belészerettem.

A hormonjaim meg vannak bolondulva?

Tehetek ellene valamit? Mert már így is elég kínos nekem, hogy kétszer is elsírtam magam a barátom előtt, és félek hogy később csak fokozódik és hisztisnek fog tartani...