Miért fájdalmas egy nőnek egyenesen megmondania azt, ha már nem akar beszélgetni?

Talán attól fél, hogy megbánt.

Első vagyok. Szerintem feleslegesen sértődsz be. Nem csak te létezel, nélküled is van saját élete, ne várd hogy csak utánad koslasson.

Nézd,ha nem kellesz neki igazán,akkor ezzel nem tudsz mit csinálni,és ő sem.Az érzéseket nem lehet irányítani.Neki megvan a maga kis élete,világa,és lehet,hogy te ebbe nem férsz bele.Előfordul az ilyesmi.Megbántani meg nyilván nem akar.

Nem akar megbántani, reménykedik, hogy tudomásul veszed, hogy egyébként van saját élete rajtad kívül is, és ezt normális ember elfogadja. Nekem volt olyan beszélgetőpartnerem, aki (pasi létére) azon hisztizett az interneten, hogy nem ülök állandóan itt, hogy vele beszéljek, de hát nekem van munkám is, van egy családom (szüleim, testvérem), vannak biológiai szükségleteim (evés, ivás, wc...), esetleg a lakásból is kimozdulok akkor is, ha nem muszáj, nem értett a szép szóból. Na, mikor már nagyon nyafogott, kénytelen voltam keményebben megmondani neki, hogy nem csak ő létezik a világon, én meg nem vagyok hozzánőve az internethez. Ha már az elején így viselkedik, milyen zsarnok lenne az életben egy kapcsolatban? Nem hiányzik az ilyen.

Ne kövesd el azt a hibát, amit az én egykori beszélgetőpartnerem. Velem is volt olyan, hogy be voltam lépve a neten, de nem ültem a gép mellett, mert anyukám szólt, hogy segítenem kéne neki megszerkeszteni egy űrlapot a munkájához például, nyilván ilyenkor nem az internetes kapcsolatok az elsők. A barátaim tudják, mi a szitu, ha hirtelen eltűnök. Ha jelent ő neked valamit, ne játszd el butaságokkal, legyél türelmes és megértő.