Huszonéves lányok! Nektek az megfelelő életszínvonal hogy együtt éltek egy sráccal és mindketten melóztok, fenntartjátok a viszonylag szép lakásotokat (amit béreltek), néha elmentek nyaralni esetleg, étterembe?

Természetes, hogy dolgozom meg is hülyülnék ha nem érezném, hogy fontos amit csinálok. Viszont természetesen haladni is akarok mind a ranglétrán mind az életben idővel saját ház, kocsim már most is van pedig nincs párom akivel együtt éljek. Sokat tanultam a diplomámért és a szakmában is, nem azért hogy eltartsanak és nem is azért hogy valami szellemi kihívások nélküli poros kis lyukban vegetáljak előrelépés és felelősség nélkül.

Viszont elvárnám a páromtól, hogy ő is vegye ki a részét a házimunkából éppúgy mint én. Amúgy nekem a nyaralás természetes mióta dolgozom magam fizetem előtte a család álta, síelés nyaralás, eleve így nőttem fel, hogy családdal is mindig mentünk de nincs selyemből a WC-papír nálam se megértem ha nincs pénz ilyesmire. Amíg ésszerűen költ valaki addig nincs kifogásom az ellen ha nem jut pénz kaját rendelni vagy étteremre esetleg szórakozni menni (mondjuk nekem a túra is megfelel, megjegyzem nálam a cigi a nem ésszerű pénzköltés kategória).

Arra törekszem hogy együtt építsem fel az életem a leendő párommal de szeretném ha ő is akarna haladni és lenne ambíciója többre törekedni.

Egyébként egészségesen főzni naponta kétnaponta gyakran majdnem annyiba van mintha étteremben ennél.

Ez az életszínvonal egy normális értékrendű lánynak bőven megfelelő.

Én egy szűkebb huszonéves réteghez tartozom, akinek egy éves jövedelméből lehet venni egy lakást. És hidd el ez nagyon jó dolog, de nem ezen múlik hogy egy normális, szerető lányt találj... 29F

Engem az zavarna, ha nem kéne dolgoznom :D

Egyébként én nem költöznék össze senkivel 30 éves korom előtt.