Közölnöm kéne, hogy depressziós vagyok, vagy jobb titokban tartanom? Korábban nagyon szerettem ismerkedni idegen lányokkal, akár buszmegállóban, akár egy plázában, vagy bárhol máshol, de azóta sok minden történt.

...már jó ideje nem ismerkedtem senkivel és barátnőm sincs évek óta.

Gond nélkül el tudok beszélgetni bárkivel, teljesen normális módon és jól is érzem magam olyankor, de ha egyedül vagyok teljesen más a helyzet. Magas fokon depressziós vagyok, ha egyedül vagyok sokszor rosszul érzem magam, a munkámat sem tudom értékelni, csak kényszerből csinálom. Sokszor étvágyam sincs, vagy teljesen a padlón vagyok, erős érzelmi-hangulatváltozások törnek rám.

Szinte mindig hiányzik valaki az életemből, akit szerethetnék és ő is szeretne, de nem tudom hogy folyamatosan képes lennék-e megállni ezt a hangulatzavart, vagy csak képes lennék nem kimutatni. Arra gondoltam, ha megint összeismerkednék valakivel, mint régen, megpróbálnék kialakítani vele egy normális kapcsolatot, de ha olyan hangulatban lennék kerülnék minden kontaktust vele, utólag pedig kitalálnék valamit, hogy miért nem vettem fel a telefont és miért nem voltam elérhető. Nem tudom mennyire lennék képes egy komoly kapcsolatra, hiszen már lassan 3 éve egyáltalán nem találom a helyem sehol és azt sem tudom mit akarok valójában az élettől.

Illetve ti, lányok, hogyan fogadnátok ezt, ha őszintén bevallaná nektek a fiú, vagy hogyan fogadnátok akkor, ha nem mondaná el?

23/F