Szeretnék véleményeket a helyzetemről habár elég érdekesen is hangozhat ez az egész! Szerintetek mit tegyek? (15/L)

Hali, hát ott kezdeném hogy amikor 12 éves voltam kiköltöztünk családostul külföldre. Én már az első pillanattól kezdve ellenkeztem! Utáltam ott lenni és folyamatosan ismerkedtem az interneten fiúkkal és lányokkal is eggyaránt (csak baráti célból), de még fiatalabb voltam és volt hogy iszonyatosan "beleszerettem" emberekbe... Mind ezt csak azért mert nem tudtam az új környezetbe beilleszkedni, amíg magyarországon éltem semmi probléma nem volt a barátkozással, csak itt! A lényeg az hogy sose találkoztam ezekkel a fiukkal... De nekem azelött volt már "barátom" és amolyan nyári szerelmek is (mert a nyarakat mindig otthon töltöttem és az egy rendes kapcsolatnak minősíthető volt...) de már megjött az eszem és ilyen téren már nem akarok úgy ismerkedni a neten hogy szerelmes is legyek... De nagyon magányos vagyok és még mindig nincsenek barátaim! Annyi lenne a kérdésem hogy nem abnormális-e ha a plüss nyulammal alszom ami egyépként iszonyat nagy és átölelem folyton, és hogy normális- e a mindennapi sírógörcs és pánikroham?? ...tudom ez nem nagyon tartozik ide, de szívesen bsazélgetnék emberekkel ha van kedvetek írjatok!(köszönöm hogy végig olvastátok! És mielött jönnek a barmok, ez mind igaz!!)