Szerintetek is rossz ötlet volt kibékülni?

Röviden a helyzet: Én már régóta szerelmes voltam belé, viszont ő sohasem viszonozta az érzéseimet, és bár sohasem mondtam el kerek-perec, tudott róla. (Még anno egy barátnője kérdezte, hogy tényleg szeretem-e, mert ő (mármint a csaj) mesélte neki, mert anno kezdeményeztem is nála.) A lényeg, hogy van pasija már másfél éve, köztünk meg amolyan baráti, jó viszony volt, de egy idő után úgy éreztem, hogy kihasznál, és amikor én kértem tőle valamit, akkor először igent mondott, majd később, több megbeszélés után visszahátrált (és mindezt írásban közölte). Nem volt amúgy semmi extra, sőt nem is az bántott, hogy végül nemet mondott, hanem az, hogy lényegében hülyének nézett, főleg az indokaival, lett is egy veszekedés ebből, ami számomra elég durva volt, és mivel azt reméltem, hogy megmaradhat a jó viszony köztünk (semmiképp sem akartam őt elveszíteni), ezért nem győztem utána bocsánatot kérni, és úgy tűnt, hogy meg is bocsátott, utána erről az egészről nem beszéltünk többet. Viszont már a nyár kezdete óta nem láttam, és nem is beszéltünk semmilyen formában, én pedig azóta is frusztrált vagyok. Egyszerűen nem tudom őt kiverni a fejemből. Most úgy érzem, hogy nem kellett volna kibékülnöm vele, akkor talán megmaradt volna a büszkeségem, így meg azt hiszi rólam, hogy egy béna meghunyászkodó alak vagyok.

Ami még fontos: nem az frusztrál, hogy nem lehet az enyém (jó, az is egy kicsit), hanem az, hogy becsapva érzem magam, és mindezt egy olyan személy által, akit mindennél jobban szeretek.